….........-4 fok C. Sötét. A földeket hó fedi.

….........-4 fok C. Sötét. A földeket hó fedi.

Nem csikorog a lépés, de éles a levegő. Vágja a tüdőt, az erkélyről behömpölyög a szobába.

Becsukja az ajtót. Kinéz az ablakon és meglepődik. Szán fékez a ház előtt, 12 rénszarvas áll a szán előtt, leheletük gőzöl orrlyukaikon, a szánról piros ruhában, ráncos csizmájában, fehér szakállú, fürge öreg ugrik le.

A szánról batyut emel a vállára, hóna alá díszes bonbonokkal teleaggatott vesszőnyalábot csap és egy ugrással a kéménynél terem. Szemben a kéményseprő a szemét dörzsölve nézi az öreget és nem hisz a szemének.

A rénszarvasok állnak, fejüket összedugva fülelnek. Időnként felnevetnek és fogaik villognak a sötétben.

Áll az ablaknál, kinéz. Látja az ablakban a kis cipőket, csizmácskákat, benéz a gyerekekhez. Alszanak. A szekrényből előveszi a zacskókat. A postán érkezett szaloncukrot, a friss datolyát, a gondosan kifejtett diókat, fügét , almát és narancsot. Rakja az átlátszó piros zacskókba, csizmácskákba, cipőcskékbe.

Mikor is volt? 22 éve, már? Vagy tegnap? Vagy ma? Ma este jön a Mikulás, már nem úgy méri, hogy talán jövőre újra jön, nehéz a légzése és az időt úgy méri, hogy ma. Holnap? Az már bizonytalan. Az esti lefekvésnél már nem olyan biztos a felkelésben, ki tudja?

Igen akkor volt. 22 éve. Az egyik gyerek, a fia 13 éve már elment. Lányai évek óta nem kérdezik azt sem, hogy él-e még. Bizonyára rossz apa volt. Vállat von. Nem fáj semmi. Néha, bevásárlásnál egy-egy gyerek nekiszalad a polcok között. Megsimogatja a fejüket és mosolyogva néz rájuk, a gyerekek visszanevetnek és szaladnak tovább.

A konyhába megy. Hozott haza egy piros sztaniolba csomagolt csokoládémikulást 3 napja.

A szobában az ablak mellett helyezi el. Vetkőzni kezd.

Kinéz az ablakon, a piros ruhás öreg most veszi kézbe a gyeplőt, egy laza kézmozdulat, felcsengő száncsengő, és csak a porzó hó a rénszarvasok nyomában.