.........     Vendégségbe mentünk. .....

.........     Vendégségbe mentünk. .....

Mire hazaértek, otthon nagy volt a zsivaj, Ubulka és Istenke megjöttek a dácsáról és idegesítették Örangyalkát. Az Isten és az Ember egymásra vigyorgtak, az Istenben felrémlett a gondolat, hogy Ő  Egyedüli.

Gyertek át estére, mondta az Embernek és egy intéssel eltünt. Gézengúzok a meghívásnak örülve zajongva elvonulta,Őrangyalka dünnyögni kezdett, hogy mit vegyen fel, mintha az egyforma két ruháján kívül lett volna más is, az Ember meg lepihent egy kicsit, tudva, hogy az ilyen meghívások mindig az éjtszakába nyúlnak.

Az Ember már kidühöngte magát, egy darab téliszalámit vágott a rúdból. Csak magában dünnyögött, hogy már megint fogytán van. Istenke kitólta a rakétát, Örangyalka a frissen mosott szárnyait vette fel és fejcsóválva nézte Ubulkát.

Egy üveg csomagolva, nehogy már azt higgye az öreg, hogy harag van, és mindenki elfogalta a helyét, a rakéta felsüvöltött.

A bejáratnál halloták már az Öreg hangját és az Emberke majdnem elpirult. Az Öreg harsogó röhögéssel mesélte Luciferkónak, hogy az Emberke hogy kiakadt és hallotta a Patás helyeslését: Na végre, valaki megmondta az igazat! Röhögtek.

Bementünk, kissé szégyenkezve. Mindenki ránkvigyorgott, zavarba jött az Emberke és az üveget Luciferke kezébe nyomta. Luciferke fekete pofája láthatóan elpirúlt, zavartan morgott valamit és csak most tört ki az igazi, harsogó röhej. Még Őrangyalka is kuncogott.

Az Öreg teremnyi szobájába mentünk, a siserahadat Főnök elküldte, azok Lucibaby konyhájában kötöttek ki, ahol jócskán kísértésbe estek.

Az Öreg intett, gyere csak Vírusos, mutatok valamit. Besiettünk a laborba.Egy jókora üvegpohárba löttyöket öntögetett, kevergette és a kezembe nyomta.

Na figyelj Vírusos, neked igazad is van, meg nem is. Most ugye már tudod, hogy nem én fuseráltam el, láttad, milyen kis helyes dolgot barkácsoltam össze, ti meg  sikeresen elrontottátok. Egyszer ugye, már kimostam az egészet, de semmire nem jutottam vele. Most jössz te a vírusaiddal, ami nem rossz, de mit gondolsz? 2-3 ezer év múlva ugyanott fogunk tartani.

Barátom meggyőztél. Mit csináljunk?

Az Öreg rámnézett, szomorúan mondta. Azt hiszem komolyabb valamit kell csinálnom.

Mit? Mire gondolsz? kérdeztem Barátomat.

Gomba, felelt az Öreg. Fel kell szántani az egész földet és parlagonhagyni.

Talán egyszer újra megművelem, újra gazdálkodni kezdek.

Megdöbbentem. Kegyetlen vagy! Kiálltottam.rémülten.

Rámnézett, szomorú szeméből hullott a könny, átölelt és egymás vállán zokogtunk.

Leültünk.Mondtam neki, tudod, igaz. Valamit kell csinálni. Szerencsére ez már nem a mi dolgunk, öregek vagyunk mi ehhez. Majd az új Isten, a fiatal, aki majd utánunk jön.

Bólintott. Megtörölte a szemét, elmosolyodott és hallkan dúdolni kezdett. Kimentünk, elkiálltottuk magunkat; Ferke!

És Ferke jőtt a kibontott üveggel, meg egy másik, ördögi láng nevű csemegevörössel.

Na igen, emelte az Öreg a poharat, hát mi vagyunk a megbocsájtás. Nem pokoli ez Ferke? Ferke is komoly pofával bólogatott, Emberke is kortyolt, aztán a sférák zenéjét elhalkítottuk, egy rumba dallamára jött Lucibaby, a tálon tepertős pogácsa és az angyalok az ördögfiakkal vidám táncba kezdtek.

Az Öreggel az ablakhoz mentünk, kinézve a suhanó üstökösök rohantak, napok és sziporkázó csillagok pörögtek, fekete lukakból sárga, kék lángok és szikrák csaptak ki, gyönyörű volt.

Na látod, ugye ezt.....

Nem, nem, kiáltotta! Nem akarom elpusztítani.