.................A rajzlapon húzott egy ivet.......

.................A rajzlapon húzott egy ivet.......

Lágyan futott a vonal, mint egy hal szálkálja, tünődve nézte. Gyors mozdulattal még húzta az íveket, egyre rövidülőn és elragadtatva gyönyörködött a harmonikus vonalakban. Fogta a rajzszenet és alig észrevehető koromfekete, rezgő vonalkákat rajzolt at ívek közé. Vidoran fütyürészni kezdett, felkapott egy színes ceruzát és narancsósan sárgás, vöröses foltot kerekített a fekete folt köré. Egy helyen a kerek folt kicsúcsosodott, csőr, csőr csőr, dudorászott.

Amint a levegőt kifújta, a fekete, rezgő vonalkák hullámzani kezdtek. Nagyon tetszett neki. A folt alá két vékony vonalat rajzolt a sárgás vörös ceruzával, a végeket ágakra cifrázta. Elmerülten apró, hehyes körmöcskéket rakott az ágak végére. Ott kuporgott mellette barátja Emilke, nézte a kézmozgását és mondogatta, jó, jó!

Fogta a rajzszenet, erős, ives vonalakat húzott, bal szemét behunyta, eltartotta a lapot, lebegtette és fütyürészett.

Emilke nézte a szálló foltot, a lehulló szénportól tüsszentett. A folt cifrázó füttyel magasba emelkedett és egy fa ágára röppent. Zengett a fütty, cifrázta a feketeség, mígnem e gy bokoralján valami másik feketeség hallkan pittyent, felemelkedtek és a fák ágai közt eltüntek..

Egymásra néztek, a művész és barátja Emilke, aztán vidáman nevettek.

Most rajzolhatsz másikat, mondta Emilke,

Fogta a Művész a lapot, keresgélt a színes ceruzák közt, milyen is legyen, dünnyögte.

Kék!súgta Emilke álmodozón és a művész nevetve kezdett Emilkének egy

kék foltot rajzolni,míg Emilke fahangon dúdolt, zöld erdőben, zöld mezőben sétál egy madár, zöld a szárnya , kék a lába, jaj de gyöngyen jár

A Művész festett, dúdolt Emilkével és cserélgette a ceruzáit.