Poroszkálunk 120 körül hazafelé, Istenke, Őrangyalka,Ubulka és én.

Poroszkálunk 120 körül hazafelé, Istenke, Őrangyalka,Ubulka és én.

Őrangyalka szorongva riszál az anyósüllésen, Istenke és Ubulka vihorásznak hátul , egyszerre csak gyanus csend lesz. Egy dörmögő krákogás, Őrangyalka megnyugodva dől hátra.

Nicsak, Őregúr,megjöttél?

Aha, jövök látogatóba. Hallom rigóid vannak!

Vannak ám!Emilke kihúzza magát. Megállnak egy kicsit az út szélén, kiszállnak nyújtózni. Öregúr körbemutat, látod? Emilke néz, csak egy csttintést hall és Lucybaby ugrik Öregúr mellé egy faládával a kezében. A ládikában szemüveglencsék százai. Öregúr kettöt kivesz, alig nagyobbacskák 20-25 x a Hubblenál és Emilke orrára teszi. Nézzed csak! És Emilke néz.

Az „üres” levegőben sárgás labdák között kék lufik, átlátszó üveggolyók lebegnek, piciny kis hurkaszerű kukacok, mákszemek gurulnak. A mezőnyi levelek porral fedve, mint megannyi vakondtúrás lepi a zöldet és minden mozog, nyüzsög.

Öregúr a rigóék felé mutat és látszik, ahogy Rigóné testében egy piciny pötty egyszerre csak növekedni kezd, egy zöldes sálat teker a nyakába és a fészekben betakaródzik a jó melegben. Látszik Rigóné alatt a zöld burok mögött egy pirosló lüktetés, hatalmasra nyíló torkok, pelyhedző fekete toll, nyüzsgés, lüktető mozgás. Irtó izgalmas volt.

Öregúr egy lapos üvegből Nektárt kínált. Ahogy kortyoltam, hallottam a zengést, zsongó, zümmögő brummogást, trillázó csengését a futó hangoknak a harmoniát.

Öregúr leült, ujjai végigszaladtak az orgona billentyűin és jókedvűen játszott. Lobogtak a fények a hangokkal ölelkezve, a Nap lángnyelvei nyalintották a levegőt és a dallamsorok végén Öregúr Sebasián felé intett a kezével. Csak zúgtak a levelek, zengtek a füvek, csobbant a víz és Öregúr nagy jókedvvel futtatta ujjait a billentyűkön, lágyan simítva sziklákat, zengő hegyormokat. A tavaszi szellő fújtatta az orgona sípjai.

Emilke nyújtózott, szájszélét lenyalta a Nektártól és összenevettek Öregúrral.

Tavaszi jókedvük volt, az egész társaság üldögélt a rögtönzött piknik során az árokparton és csendesen zümmögtek egy dallamot.

Nem látta őket senki.