Akit az Istenek szeretnek, megajándékozzák a felejtés tudományával!

Akit az Istenek szeretnek, megajándékozzák a felejtés tudományával!

Nem vagyok az istenek kegyeltje. Zeus csak csavargó ösztönét és a lányok utáni kajtatását hagyta rám. Pallas Athéne apja nők utáni mázkálását mint féltékeny lánya, bennem gyűlölte és a bölcsességet megtagadta tőlem. Métisz nem fordított csekélységemre gondot, ezért megyek gyakorta fejel a falnak. Themisz pedig soha nem talált semmit, mely a javamra billent volna. Így botlottam Mnemoszünébe, ki elnéző mosollyal takart jóindulatába, de elfelejtette szomjam oltani Léthe vizével. Lányait bemutatta, de azt nem mondta, hogy mily csapodárok. Így aztán a kilenc lány között boklásztam, míg azok rámvigyorogtak és a hátam megett szamárfüleket mutogattak. Még Klió mosolygott rám egy kissé barátságosan.Erato gyengéden megpaskolta az arcomat, de csak nagyon futólag, még meg is csípte a pofámat. Így van az, hogy néha, ha a lányok fülébe duruzsoltm, elpirultak. Urania csak futó pillantásra méltatott, így a bölcsesség is elkerült. Eképpen sikeredtem felemás csavargóvá, aki mindenfelé jár, de nem jutott el Kréta szigetére és Amaltheia nem borította rám Zeustól kapott kecskeszarvának tartalmát.

Most, hogy az úton Kronosz elrobogott mellettem, ahogy utána nézek, csak Mnemoszüné alakját látom a ködös távolban, lábaimról Hermés szárnyas saruja leesett, karjaim herkulesi formája vékony karokká silányult és apolloi vonásaim már a csúf Faunok között is előkelő helyet foglalnak el.

Most mégis, stylusom kézbevéve, vésem a viasztáblát, rajzolom a papyrost és emlékezem.

Amikor 1000 ágyú 30 lövése harsogta a világnak a győzelmet, szükségszerűen a másik oldal vereségét, amikor a beálló csendben csak az öröm és fájdalom zokogása lüktetett, amikor azt hittük, a béke napja fog felkelni, amikor.....Tévedtünk.

Egy hősi kor után miért egy gyáva nyavalygás következett. A lelépő kormány oly beszari, hogy meg se nyikkan, az új kormány oly aljas, hogy nem hajt fejet a hősök emléke előtt.

Nem. Mi nem emlékezünk.Nekünk nincs mire emlékeznünk.Sem tudásunk, sem becsületünk. Mi nem győztünk, mi nem vesztettünk, mi csak az aljasságunkat őrizgettük meg. Arra vigyázunk.

Akik nem, elnézést tőlük.