Jóreggelt Rigóné kedves!

Jóreggelt Rigóné kedves!

Na szépen vagyunk szomszéd, már az ebéd készül. Persze kedves szomszéd, maga ráér soká aludni. Miért fekszik olyan későn? Láttam az éjjel is soká égett a villany. A gyerekeket takargattam maga még mindig nem ment az ágyba.

Igen, igen . A gyerekek!  Hogy milyen szépen nőnek, hogy múlik az idő! Már látom, szép tollkabátjuk van, selymesen puha és meleg. Féltem is, hogy ebben a rossz időben megfáznak Látom igen elevenek, jóétvágyúak. Ket-

ten is hordják haza az élelmet, hiába 3 gyerek, 4 szárny is kell hozzá, meg a tágas fészek.

Hát igyekszünk, igyekszünk. Az uram sem kíméli ám magát, szép fekete kabátjában megy sorbaállni és hozza a kövér falatot egyre másra. Ja, ha az ember vinni akarja valamire, igyekezni kell. Na már repülök is, látom friss árú érkezett a rögök közé. Jó az idei árúellátás. A viszont trillilió trulíí!

A truilliíí!

És kecsesen ellibbent a zöld pult felé, csőrével válogatni kezdte a falatokat.

Megnéztem a gyerekeket, kövéren szuszogtak, közelítő mozdulatomra nyitották torkukat. Zsebből kis darálthúsédesség és egy kis dinnyecsemegével kínáltam őket, megnyalták a csőreiket. Buksijuk és hátuk egymás mellett puhán feküdt, amint az ujjam végigszaladt rajtuk, kényelmesen elhelyezkedtek a fészekben. A nap fénylett pihés tollaikon és lustán hevertek. Az ajtónál Rigóné érkezett és büszkén libbent a fészek szélére osztani kezdve a tizórait a tátgó torkokba.