Emilke kinyitotta a szemét.

Emilke kinyitotta a szemét.

Őrangyalka és Istenke vidáman lambadáztak az ágy végén és Ubulka ütemesen tapsolt.

Mi van itt, mordult Emilke álmosan? A zaj abbamaradt, Angyalka kihívó mozdulattal igazította haján vadonatúj glóriáját, Istenke fején hetykén volt félrecsapva. Ez meg mi? Emilke ébredezett, rámordult Ubulkára, csendesedj már. A két „mennyei” vidoran illegette magát. Aztán Istenke mesélt.

Az úgy volt, hogy amíg aludtál, idecsöngött a Főnök, hogy ugorjunk már oda. Hamar beszaladtunk, az Öreg kérdezte, hogy mi az a madárügy? El kellett töviről hegyire mesélni mindent, az Öreg nagyon jól szórakozott. Ez a Vírusos, mondogatta nevetgélve, miket csinál és megkínált Nektárral minket. Aztán a kisszekrényből elővett két fénylő glóriát és a fejünkre tette. A kitüntetést azért kaptuk, mert jól végeztük itt nálad a dolgunkat, húzta ki magát Angyalka és a tükörben igazgatta hajában a fénylő gyűrűt. Szőke, morgott Emilke. Mi van? Kérdezte Angyalka. Semmi, csak látom milyen jól áll a szőke hajadhoz. Ugye, nyivákolta Angyalka, magát illegetve a tükör előtt.

Istenke elmesélte, hogy az Öreg nagyon elégedett volt, meg is nézte Rigónét és mindent rendben talált. Aztán kaptuk az érdemkarikákat, meg az Elixirt, azaz Nektárt, nyalta meg a szájszélét.

Emilke nagyot ásított és gyanakodva nézte a társaságot. Azok nagy várakozással pislogtak vissza, picit feszengve. Emilke magára húzta a takarót és hallotta a csalódott morgást. Mosolygott a meleg ágyban, ahogy szemlélte a társaságot

Szóval kitüntetést kaptatok. Hát ezt meg kéne ünnepelni, mondta Emilke és az egész társaság helyeslőn bólogatott.Mit szóltok egy kis unicumhoz? A zajos helyeslés meggyőzte, hogy nincs ellenállás.

Felnézett és látta, hogy az Öreg kikucskálva egy felhő mögül mosolyogva bólintott.

Na, akkor nézzük, hol az üveg, van még benne valami?