Büszkén nézte a halványzöld kis halmokat.
Büszkén nézte a halványzöld kis halmokat.
Elhelyezte a puha fészek alján. elrepült, ugrált a mezőn, kapkodta a kukacokat, tömte a hasát. Körbepillantott, az ég kékje bíztatón borult fölé, a napsugarak is megnézték a fészekben nyugvó tojásokat. Lassan szökött a fény. Felszállt a fészek szélére, igazgatta magát, majd behuppant a mélybe. Testének melegét a tojásokra terelve becsukta a szemeit. Látta a mező terített asztalát, fülében csipogó hangok csendültek, az éhes szájak tátongó lukként sorakoztak előtte. Elmosolyodott. Torkát egy pittyenés hagyta el, szárnyait anyás mozdulattal fektette a tojásokra.
Egy nagy árnyék borúlt föléje. Aggodalmasan nézett fel, elszánt pillantással vizsgálta a rávetödő árnyat. Bizalmatlan volt, csak egy csöpp érzés motoszkált benne, súgva, nem veszélyes, nem bánt.
Lesz ami lesz, védelmezőn takarta a tojásokat. Az árny furcsa hangok kíséretében eltünt.
Megnyugodott. Álomba merült.
Utolsó kommentek