Hol voltál Emilke?

Hol voltál Emilke?

Elmentem bevásárolni, kis ezt azt, meg sétálni, nézelődni. Fáradt lettem, na de a szemem!

Bandukoltam a bevásárló kocsimat tólva, Ubulka hirtelen megbökött. Na még szerencse, így még le tudtam állni egy olyan hátsó előtt, amely bizonyára összetörte volna kis acélkocsim kosarát. Vannak ilyenek. Csak óvatosan bandukoltam ,mikor elviharzott mellettem egy formás kis női autó, két csábítóan domborodó hátsólámpa házzal. Olyan igazi, feszes rugózással, csak úgy feszült a lakk a karosszérián. Na ugye, azért csak van újkocsi forgalom. Az igazság az, hogy a jókarban levő, használt  kocsik nagyobb tömegben vannak. Az oldtimerek állapota rossz. Nagyon rossz.

Ubulka vénül, velem együtt. Egyre illedelmesebben járjuk az üzlet polcai közötti utat. A viselkedésünket Istenke sem kifogásolhatja, csak akkor csóválja a fejét, mikor a kis sportkocsi újra elviharzik mellettünk. Sőt, a fejcsóválás mellett csettint is egy csendeset. Összenézünk Ubulkával, röhögünk.

Különben rossz kedvünk van. Hirtelen hétágra süt a nap, olyan fáradtak vagyunk, hogy a lábunkat alig tudjuk emelni. A hó eltünt, már a nyomát is alig látni. A kutyák igen csóválják a farkukat. Egy üveget fogok, valami francia vörös.Meg kell kóstolni.

Elinduluk haza. Alig szedjük a lábunkat, már nem is nézünk utána semminek. cipeljük a szatyrokat és a nők már előreengednek, sőt segítenek is. Micsoda világ, micsoda idők!