Csak úgy ki van találva

Ezt azt elmesélem, borzongani nem kell , ettől még jól alhatsz.

Utolsó kommentek

  • CsipkeRózsa: Tisztelt Emilke, Boldog Születésnapot Kívánok. (2016.10.29. 14:12) 60 éve, ....
  • CsipkeRózsa: A "Szeptember..." írásodat már olvastam, de még sokszori olvasásra is nagyon tetszik. (2016.09.23. 17:02) Szeptember ....
  • CsipkeRózsa: Most olvastam el egy 2010-es blogodat, amit Gordiusnak írtál. Abban írsz MOrdecháj Gebirtig-ről.... (2016.09.23. 17:00) Szeptember ....
  • CsipkeRózsa: www.youtube.com/watch?v=Uqvr6igV3Wc (2016.09.18. 16:39) Fájnak a francia chansonok
  • Emilke mesél: Volt is "sikere" a szövegnek! (2016.09.12. 06:09) Réges-régen ....
  • CsipkeRózsa: Szép az Énekek Éneke, a saját szöveged is nagyon tetszik. Az Énekek Éneke-t az internetről is le... (2016.09.11. 18:19) Réges-régen ....
  • CsipkeRózsa: Szép ez az emlékezet. (2016.09.10. 18:31) Emlékezet.
  • CsipkeRózsa: @Emilke mesél: "Érdekes, 11 éves voltam, Sárospatakon a pad alatt a görög regéket olvastam." Jól... (2016.09.10. 18:30) Egy kis pálesz és ....
  • Emilke mesél: Bocsdáss meg, a videóval a mulatást akartam jelezni, csak úgy, csak .... Hej, ha egyszer én egy sz... (2016.09.10. 15:29) Egy kis pálesz és ....
  • CsipkeRózsa: @Emilke mesél: Te most is tudod, én pedig nem is tudtam, csak azt, hogy szívesen nyúlsz a görög mo... (2016.09.10. 15:12) Egy kis pálesz és ....
  • Utolsó 20

Linkblog

Emlékezés a mai napon

2010.01.27. 15:40 Emilke mesél

Már 5 éve volt a kerek évforduló.

Azok emlékére, akik az isa pur mellett és homu is lettek.

 

Pesten jártam 5 éve és a rádioban volt egy emlékműsor az

állítólag nem létező holokausztról. Egy újpesti kislány naplójából olvastak fel részleteket. Lehetne azt is mondani, mese az egész. Talán azért, mert az akkor élők többsége már nem él. Idanéni, a tanítónő már azidőtájt  sem volt ifjú lányka, azóta már isa pur lett. A müsorban elhangzott egy barátnő neve a naplóban, Sors Ágnes neve. Dr, Sors Pál orvos, elemi iskolás, icipicit szeplős és gyönyörűséges szőke, copfos leányának neve, Újpesten, a Honvéd u 8-ból. Szemben laktak Baázskáék, vörös és ő is, de ő nagyon szeplős fiú, akik osztálytársaim voltak és ők osztályos társak is lettek, Winkler Ágival együtt a Jókai ú. 8-ból Ő barna volt, kerekképű és nem szeplős, fehérbőrű, gömbölyű kislány. Ő is osztályos társ volt.

Hogy miért is jutott ez eszembe? Csak úgy. Annyi név kevereg az ember fejében, Darvas Zsuzsi a műjégről, a Belvárosi Hinvéd utcából a Nagyiványi-Weisz Katalin az Oktogon mellett, a Forgács Éva Mária a Lovag útcából, a Freund Jóska a Körút és Dob utca sarokról, a Szigthy Gyuri a Körút és Visegrádi u sarokról, Czappert Gyuri az udvarból és a szép Lakatosnéni, a szőkefejű, kacagó Grószlány, Nelly, a 19 éves szépség és Erzsi, aki novemberben sportosan , összekötött kézzel krallozta át a Dunát, utcai öltözetben.

A Groszlány visszajött.Csak a kacagását vesztette el útközben. Erzsi messze ment kirándulni, talán a Jordánban úszott később, fürdőruhában, szabadon.

Ennyit az emlékezésrő, és még másokról is és nem csak a mai nap.Mindíg.

Furcsa, gusztus dolga. Nekem a vörös csillag tetszik, de ez tiltott  A sárga csillag nem tetszik és ez mégse tiltott.

" mióta ember néz az égre,

vörös csillag volt a reménye"

27 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://eskete-meskete.blog.hu/api/trackback/id/tr338314394

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

115156 2010.01.27. 16:16:40

Kedves Emilke! A meglepetések tárháza vagy számomra. Nagyon kedves megemlékezés, meghatódtam. Ha nem bánod (de ha bánod, akkor is :-)), hozzátennék egy keser-édes történetet: Patak Judit Langenbielau, 1945. április 27. péntek "Az élet szép, tenéked magyarázzam?" Ma van a 18. születésnapom. Vegyes érzelmekkel ébredtem. Ragyogó tavaszi napsütés, bársonyos meleg van odakinn, én meg itt rothadok ebben a förtelmes barakkban. Szokás szerint rettentően éhes vagyok, alig várom az ebédet. A héten délutánosok vagyunk, ez azt jelenti, hogy már fél 12-kor megkapjuk a tányér marharépánkat, és egykor indulunk a gyárba. Mostanában ritkábban hallunk lövöldözést, az élet visszazökkent régi kerékvágásába. A "latrinahírek" szerint nagyon távol folynak a harcok. Azt is beszélik, hogy a szovjet csapatok már Berlin alatt vannak. Hogy miért kerülték el Langenbielaut...? Ténfergek az udvaron, megakad a szemem néhány szál satnya gazon. Lehetne friss fűnek és virágnak nevezni, de olyan amilyen... Gyönyörködöm új cipőmben. Kedden, apám születésnapján kaptam a román mestertől. Ezt biztos apu küldte, így adott életjelt magáról, és így bíztatott, ne csüggedjek, már nem tarthat soká... Nagyon klassz volt, ahogy a mester odaadta. Úgy este 10 óra felé lehetett, amikor a gépsor mellől - ahol a terem végében ülő Aufseherin jól látja - élénk gesztikulálással, dühös pofával, magas hangon odaordított: "Abstellen!" Ezt már ismerem. Ilyenkor le kell állítani a gépet, pedig kutya baja sincs. Egy idő múlva megjelenik, matat rajta, aztán a lelkemre köti, hozzá ne nyúljak, valamelyik lamella nem működik, s zord képpel elmegy. A gép pedig műszak végéig pihen. Az csak természetes, hogy nagyon kell a gépekre vigyázni, hiszen az egyiken gázálarc szövetet, a másikon ejtőernyő selymet szövünk. Az ilyen anyagokban mákszemnyi szövéshiba sem lehet. Ha az ugatós berlini Saalmeister rám förmed, miért áll a gép, én felmondom a leckét: "nem működik egy lamella." Közben rettentően félek: mi lesz, ha elindítja? Kedden este is lezajlott a szokásos jelenet, azzal a különbséggel, hogy egy idő múlva csomó szerszámmal a hóna alatt megjelent újra a gépmester. Ledobott valamit a két gép közötti dobogóra. Nagyot csattant a valami, aztán leguggolt, és egyszer csak ott volt a gép alatt a cipő. Rendes, trottőr sarkú, barna, női félcipő. Majdnem új, és fűző is volt benne! Rám ordított, hogy segítsek, s amint leguggoltam, odasúgta: azonnal vegyem fel. Lekuporogva belebújtam, fűzőjét alig tudtam megkötni, úgy reszketett a kezem. Mire felálltam, ócska faklumpám sehol. Eltűnt a szerszámokkal együtt. Dermedten álltam a két gép között. Az egyik zakatolva járt, a másik parancsszóra állt. Alig tudtam magamhoz térni. Különös, megmagyarázhatatlan öröm bujkált bennem. Legszívesebben körberohantam volna a géptermet, s odakiáltottam volna a lányoknak: "Idenézzetek, cipőm van!" De tilos volt elhagyni a gépet. Meg aztán isten őrizz, hogy valaki megtudja. Így hát csak ácsorogtam, s lassan potyogni kezdtek a könnyeim. Hazafelé jövet vettem észre, hogy cipőm kissé bő, kijár belőle a sarkam. Villámgyorsan lehajoltam, fűzőjét szorosabbra húztam. Ábrándozásomból az ebédhez hívó kolomp riaszt fel. Indulnék a barakkba, de jön Klári, és markomba nyomja a tányéromat. (A "tányér" tulajdon képen kerámiatál, lehet 6-7 decis). "Kösz" - mondom, és beállok a sorba, aztán a teli tállal ballagok a barakkba. Az ajtóban földbe gyökerezik a lábam. Ebben a helyiségben mintegy húszan lakunk. Földre rakott szalmazsákok előtt, az ablak alatt hosszú, gyalulatlan deszkából készült kecskelábú asztal áll, körülötte hokedlik. Az asztalon normális körülmények között semmi. Most azonban le van terítve valami fehéres lepedővel. Mindenki a helyén ül, és engem néz. Elindulok saját helyem felé, ott áll egy teli tál. Kezemben a sajátom. Hát, ez hogy' került oda? A tál körül legalább 15-20 szendvics. Kis szeletke kenyerek, rajtuk margarin, műméz, kvargli darabka, levesből kibányászott héjas krumpli szeletke, főtt répa. Éva oldja fel a feszültséget. Feláll, torkát köszörüli, szeme fátyolos lesz, és gratulálni próbál. Szokás szerint felmond egy maga költötte versikét is. "Hát akkor kezdődjék a születésnapi zsúr" - mondja Tildi. Letelepszünk, eszünk. Ez alatt faggatom őket, honnan van ez a rengeteg ennivaló? Vallanak: a szendvicseket szűkös kis adagjukból rakták össze. De ott a tál! Méghozzá tele! Istenem, ma is sírva fakadok, ha rágondolok. A tálat kölcsönkérték, és mindenki a saját leveséből mert bele néhány kanálnyit. Így tele is lett. Ettől persze én bőgni kezdek. "Ne bőgj - mondja Zsuzsa - inkább nézz ide! Most jön a meglepetés!" És valóban. Elővesz egy csodaszép kötényruhát. Anyaga szürke cejg (ezt a kis gépeken csináljuk, onnan "organizálták"), húzott a szoknyája, derekán, elején dísztűzés, bal oldalán piros-kék színnel hímzett PJ monogram. Kézzel varrott, s gomb is van rajta! Honnan szedték a hozzávalót, ki tudja?! "Próbáld fel" - noszogatnak. Belebújok. Mintha rám öntötték volna. "Hogy' csináltátok?" Erre Zsuzsa, civilben varrónő, elárulja, észrevétlenül vett rólam mértéket. (Tényleg rémlik, hogy korábban egy madzaggal hülyéskedett, meg hogy mondta, milyen karcsú derekam van. Meg arról is beszélt, hogy a legközelebbi bálon milyen ruha legyen rajtam). S itt, a barakk mélyén, a lélek szürke sivatagában öröm és nevetés bontotta virágait. A reménység tündérujjai végig simogatták fakó hajunkat, sápadt arcunkat. Fiatalok voltunk... (A ruhát azóta is őrzöm)

13003 2010.01.27. 16:24:46

Az élet élni akar! Szerencse, hogy meg tudta őrizni a ruháját. Az ember csak forgat a kezében egy gyerekcipőt, aztán néz ki a buta fejéből.

115156 2010.01.27. 16:29:25

Igen... a ruháját is. Az isteni gondviselés (ami nálad a szerencse).

13003 2010.01.27. 16:34:15

Nekem oly mindegy, hogy minek nevezed. Szó, szó, szó! Oly kevesen látnak mögéjük.

12702 2010.01.27. 16:34:33

Emilke! Nagy ostobaságnak tartom a zsidósághoz való kötödésedet, (tartozásodat) összekeverni a vörös csillaggal és a mögötte álló sok bűnnel és vérrel való azonosulással. Ez itt nálunk Európában nem szokás! "Lammert erinnert an besondere Verantwortung Vor Peres hatte Bundestagspräsident Norbert Lammert gesprochen und die besondere Verantwortung Deutschlands für den Staat Israel bekräftigt. „Wo sein Existenzrecht gefährdet ist, gibt es für uns Deutsche keine Neutralität“, sagte der CDU-Politiker. „Manches ist verhandelbar, das Existenzrecht Israels nicht“, betonte er." Ha érted, akkor már Te is tudod, hogy Auschwitz felszabadulásának évfordulóján ma a Német Parlament ünnepélyes emlékülést tartott. Sok neves elődje után Schimon Peres harmadikként felszólalhatott a német parlamentben, amelynek elnöke Normann Lammert arról beszélt " Sok mindenről lehet alkudni, Izrael létezéshez való jogáról nem." Világos és egyenes beszéd, ha még hozzáveszem, hogy előtte kijelentette Németországnak különleges és felelős viszonya van Izraelhez. Ehhez képes szegényes és veszélyes lamentálás a hazai zsidóság nevében nosztalgiázni a sötét kommunista időszak után. Ezzel a felelőtlen hazai kekeckedő réteget (akik azért szenvedhettek a Kádárkorszak alatt) feleslegesen ingerlitek a zsidóság ellen. Nem használ a zsidóság ügyének! Fejezzétek be!

13003 2010.01.27. 16:42:40

Botzheim, nem tűrök belebeszélést a dolgaimba. Elég szuverén vagyok magamnak. Nem akarok durvábban fogalmazni.Kötödésemhez, vagy tartozásomhoz NEKED semmi közöd.Ez az én magánügyem. Ha valaki a tapasztalataimat akarja kétségbe vonni, azt el tudom intézni magam.

60145 2010.01.27. 17:32:49

Szép, egyéni és egyedi megemlékezés.

52153 2010.01.27. 17:53:22

Emilke! Szépen emlékeztél.

13149 2010.01.27. 18:09:01

Valóban meghatóan szép poszt! Ami pedig a vörös és a sárga csillagot illeti: egyik sem az enyém, de engem egyiknek a tisztelete vagy viselése sem bánt. Feltéve, ha nem kötelező őket hordani.

11692 2010.01.27. 18:12:57

Emilke, szeretlek! Istenkének hála, hogy van, aki emlékszik, nem felejt, és nem tagad!!!

13003 2010.01.27. 18:46:44

Na Erlauer, ez ismét kevés egyetértésünk volt. Sajnos az egyik viselete kötelező volt egy időben. De most értjük egymást!::))

15138 2010.01.27. 18:53:44

Mindkettőre büszke lennék. Mindkettőre ferdén néznek. Mindenkire ferdén nézek, aki a csillagokra ferdén néz. Botzheim, nagyon nem értek egyet veled - ne uszíts.

115156 2010.01.27. 19:19:00

Botzheim, kedves! "Ehhez képes szegényes és veszélyes lamentálás a hazai zsidóság nevében nosztalgiázni a sötét kommunista időszak után. Ezzel a felelőtlen hazai kekeckedő réteget (akik azért szenvedhettek a Kádárkorszak alatt) feleslegesen ingerlitek a zsidóság ellen. Nem használ a zsidóság ügyének! Fejezzétek be!" Azáltal, hogy többes számban szólítottál fel: "fejezzétek" be, magamra is vettem. A kesztyűt is felveszem, válaszolok. Röviden: a fasizmus vérengzése előtt is voltak olyanok, akik ugyanígy csendre figyelmeztették társaikat. Annyi lehetett a különbség, hogy nem a "sötét kommunizmusra", hanem a "sötét Tanácsköztársaságra" hivatkoztak. Te, itt és most a felejtésre szólítasz fel bennünket azáltal, hogy ránk szólsz, Emilke (vele magam is) ne nosztalgiázzon, azaz ne emlékezzen. Ha azok, akiknek még eleven emlékeik vannak elfelejtenek emlékezni, akkor nem várhatjuk, hogy a zsidó ellenségképet ma oly lelkesedéssel támogató, a holokausztot tagadó fiataljaink (globálisan a magyar fiatalok) megismerjék a hamisítatlan történelmet, és ne próbálják megismételni a múltat. Üdvözöllek

13003 2010.01.27. 19:23:58

Ne értékeljük túl Botzheimet azzal, hogy foglalkozunk vele.:))

115156 2010.01.27. 19:26:08

Kedves Emilke! Szavak, szavak, csak szavak (mondá, egy tanult netes ismerősöm).:-) A szavak azonban veszélyesek lehetnek, ha nem tesszük azokat a helyükre. Szeretettel üdvözöllek

13003 2010.01.27. 19:42:29

Elvigyorodtam.::))

11381 2010.01.27. 19:50:11

Botzheimnek én válaszolok itt. Tessék szíves tudomásul venni, hogy a zsidók és még nagyon sok más baloldali gondolkodású emberek számára a vörös csillag a szabadságot és az egyenlőséget sugalmazta. Az nem rajtuk múlott, hogy ezt az (nagyon szép) eszmét és annak a szimbólumát mások mire és hogyan használták fel.

13003 2010.01.27. 19:59:16

Ma van Ady Endre halálának 91. évfordulója. ........................A csillagok csillaga szerző: Ady Endre Sohse hull le a vörös csillag: Nap, Hold, Vénusz lehullott régen S ő dölyföl a keleti égen. Sohse vörös a hulló csillag: Rózsás, lila, zöld, kék vagy sápadt, Szeszélye az égi világnak. Hulló csillag, hullj, hullj, rogyásig, Ezer eséssel, ezer jajjal: Egy csillagból is jöhet hajnal. Vörös csillag, ragyogj és trónolj, Mióta ember néz az égre, Vörös csillag volt a reménye.

14742 2010.01.27. 20:00:47

Emilke! Ő Zsóka, akit nem sikerült megtalálnom? Szépen emlékeztél!

115156 2010.01.27. 20:01:20

17. kopacsi Szívemből szóltál.

115156 2010.01.27. 20:02:52

Á, szóval elvigyorodtál? Csak nem ráismertél tanult netes ismerősömre?:-)

13003 2010.01.27. 20:05:33

Zsóka volt a második feleségem. Akit nem találtál, az a Lovagutcából ment a narancsfák alá. Neki én nem tudtam orgonát lopni, bizonyára kapott narancsvirágot.::((

13709 2010.01.27. 20:56:22

Emilke, szép volt ez a poszt és együttérzek veled

20785 2010.01.27. 21:35:52

Köszi Emilke.

13066 2010.01.27. 22:09:54

5-re "Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: ez volt a múlt, emez a vad jelen, - hordozd szivedben. Éld e rossz világot és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, hogy más legyen." Radnóti Köszi Emilke.

13156 2010.01.28. 00:32:10

Emilke! Szépen emlékeztél és Vajkaramella is.

12702 2010.01.28. 01:55:46

ad.13, "Te, itt és most a felejtésre szólítasz fel bennünket azáltal, hogy ránk szólsz, Emilke (vele magam is) ne nosztalgiázzon, azaz ne emlékezzen." Tévedés! Éppen azért idéztem a német parlament mai ünnepségét és a beszédeket, mert vannak emberek akik együtt érezve veletek emlékezni akarnak az évfordulóról. Ha Ti magatok kötitek egy nép történelmét és jövőjét a kérészéletű négyévente, a kommunizmusnál negyven évedre is , de bukó változó politikai irányzatokhoz, akkor elriasztjátok a más világnézeti, politikai felfogású embereket, akik jó esetben a társadalom felét teszik ki, Szerintem ez nem lehet acélotok, Egy nép történelme és jövője évezredes távlat. Nézzetek Ti is ennyire előre.
süti beállítások módosítása