Kezetekbe kapjátok a jövő palántáját, gondozzátok!

A privatizáció révén az állami vagyon jelentős része irreálisan alacsony áron került magánkézbe, nem egyszer gyanús
körülmények között.
A teljes parlamenti garnitúra az állam leépítéséről vallott neoliberális megközelítés – privatizáció, dereguláció, liberalizáció
– hatása alá került.
Az állam gazdasági szerepvállalása a privatizáció erőltetésén túl a multinacionális vállalatoknak adott kivételes kedvezményekben,
valamint a magyar vállalkozók magára hagyásában, túlterhelésében merült ki.
A szebb jövő:
2010 végéig megalkotjuk Állami Vagyonleltárt, melyet az Állami Számvevőszék hitelesít.
A stratégiai területeken, a közszolgáltatásokban és a természetes monopóliumokban még meglévő állami vállalatokat
megtartjuk, az elherdáltakat visszaszerezzük.
Törvényt kezdeményezünk az állami vagyon védelmében, amely a nemzeti tulajdont megkárosítókat a jövőben akár
életfogytiglani börtönbüntetéssel sújthatja.
A csődhelyzet közelébe került, stratégiai fontosságú – nagyszámú munkaerőt foglalkoztató, illetve jelentős belföldi
ellátási vagy exportérdeket szolgáló – termelő és feldolgozóipari üzemeket egyedi elbírálás alapján, állami beavatkozással
támogatjuk a talpra állás érdekében.
Kulcsfontosságú ágazatokban – stratégiai befektetőként – vállalkozásokat indítunk az optimális pályájú gazdasági
fejlődés érdekében.
III.1.2. Az állami elvonás és újraelosztás szerkezeti átalakítása
Az elmúlt húsz év:
Az állami újraelosztás mértéke nemzetközi összehasonlításban magas, miközben az ország működéséhez,
versenyképességéhez való állami hozzájárulás hatékonysága alacsony fokú.
Az ésszerűtlen és igazságtalan adózási politika szétverte a társadalom adózási morálját, a tisztességes munkát óriási
adó- és járulékterhekkel büntetik, tovább szélesítve a fekete- és szürkegazdaságot.
A közteherviselés a nagyarányú elkerülés miatt nem érvényesül, ehelyett kevesen fizetnek sokat.
A szebb jövő:
A munkát sújtó adóterheket és járulékokat jelentős mértékben csökkentjük, amelytől többek között a gazdaság kifehéredését,
középtávon az állami bevételek növekedését várjuk.
A járulékcsökkentést követően az adózók körét szélesítjük, egyúttal az adóelkerülést szigorúan szankcionálni fogjuk.
A költségvetés kiadási oldalán át kell térni a feladatalapú, programozott költségvetésre. Az újraelosztás hatékonyságát
stratégiai tervezéssel és kötelező költség-haszon elemzésekkel javítjuk, tisztaságát szigorúan felügyeljük.
III.1.3. Az államadósság terheinek csökkentése
Az elmúlt húsz év:
Hazánkat az elmúlt évtizedek politikája az államadósság növekedésének meredek lejtőjére küldte.
Ma már mintegy 1200 milliárd forintot költünk évente csak kamatfizetésre, a tőkevisszafizetés egyre csekélyebb
reményével.
Ezt a tételt a teljes politikai vezetés érinthetetlennek tartja – fizetjük, ha belerokkan is az ország./Botos Katalin pümin. államtitk./
A szebb jövő:
Tiszta gazdasági alapokkal megteremtjük a költségvetés egyensúlyát, megállítjuk az eladósodási folyamatot; az eladósodottság
szintjének kiszámítható leépítéséről törvényt alkotunk.
Radikálisan felülvizsgáljuk az eddig folytatott államadósság-politikát, beleértve visszamenőleg a ’70-es évektől felvett
hitelek feltételeit is, a felelősök megnevezésével együtt. Ezzel együtt tárgyalásokat kezdeményezünk a törlesztés és visszafizetés
feltételeinek újbóli meghatározása céljából, a növekedést lehetővé tevő könnyítésekkel, beleértve az adósság egy
részének leírását is.Ez bizony egy fasiszta program, ugyebár.
Törvényben rögzítjük, hogy az állam nem vehet fel hitelt működési kiadásaira, csak olyan fejlesztésekre, melyek megtérülése
nemzetgazdasági szinten bizonyítható.Ez azt jelenti, hogy a felvett kölcsönökből vége a szabadrablásnak. A pénzt arra kell költeni, amire felvették. Bizony elvtársak a Fideszben meg Mszp-ben,

Kezetekbe kapjátok a jövő palántáját, gondozzátok!

A privatizáció révén az állami vagyon jelentős része irreálisan alacsony áron került magánkézbe, nem egyszer gyanús
körülmények között.
A teljes parlamenti garnitúra az állam leépítéséről vallott neoliberális megközelítés – privatizáció, dereguláció, liberalizáció
– hatása alá került.
Az állam gazdasági szerepvállalása a privatizáció erőltetésén túl a multinacionális vállalatoknak adott kivételes kedvezményekben,
valamint a magyar vállalkozók magára hagyásában, túlterhelésében merült ki.
A szebb jövő:
2010 végéig megalkotjuk Állami Vagyonleltárt, melyet az Állami Számvevőszék hitelesít.
A stratégiai területeken, a közszolgáltatásokban és a természetes monopóliumokban még meglévő állami vállalatokat
megtartjuk, az elherdáltakat visszaszerezzük.
Törvényt kezdeményezünk az állami vagyon védelmében, amely a nemzeti tulajdont megkárosítókat a jövőben akár
életfogytiglani börtönbüntetéssel sújthatja.
A csődhelyzet közelébe került, stratégiai fontosságú – nagyszámú munkaerőt foglalkoztató, illetve jelentős belföldi
ellátási vagy exportérdeket szolgáló – termelő és feldolgozóipari üzemeket egyedi elbírálás alapján, állami beavatkozással
támogatjuk a talpra állás érdekében.
Kulcsfontosságú ágazatokban – stratégiai befektetőként – vállalkozásokat indítunk az optimális pályájú gazdasági
fejlődés érdekében.
III.1.2. Az állami elvonás és újraelosztás szerkezeti átalakítása
Az elmúlt húsz év:
Az állami újraelosztás mértéke nemzetközi összehasonlításban magas, miközben az ország működéséhez,
versenyképességéhez való állami hozzájárulás hatékonysága alacsony fokú.
Az ésszerűtlen és igazságtalan adózási politika szétverte a társadalom adózási morálját, a tisztességes munkát óriási
adó- és járulékterhekkel büntetik, tovább szélesítve a fekete- és szürkegazdaságot.
A közteherviselés a nagyarányú elkerülés miatt nem érvényesül, ehelyett kevesen fizetnek sokat.
A szebb jövő:
A munkát sújtó adóterheket és járulékokat jelentős mértékben csökkentjük, amelytől többek között a gazdaság kifehéredését,
középtávon az állami bevételek növekedését várjuk.
A járulékcsökkentést követően az adózók körét szélesítjük, egyúttal az adóelkerülést szigorúan szankcionálni fogjuk.
A költségvetés kiadási oldalán át kell térni a feladatalapú, programozott költségvetésre. Az újraelosztás hatékonyságát
stratégiai tervezéssel és kötelező költség-haszon elemzésekkel javítjuk, tisztaságát szigorúan felügyeljük.
III.1.3. Az államadósság terheinek csökkentése
Az elmúlt húsz év:
Hazánkat az elmúlt évtizedek politikája az államadósság növekedésének meredek lejtőjére küldte.
Ma már mintegy 1200 milliárd forintot költünk évente csak kamatfizetésre, a tőkevisszafizetés egyre csekélyebb
reményével.
Ezt a tételt a teljes politikai vezetés érinthetetlennek tartja – fizetjük, ha belerokkan is az ország./Botos Katalin pümin. államtitk./
A szebb jövő:
Tiszta gazdasági alapokkal megteremtjük a költségvetés egyensúlyát, megállítjuk az eladósodási folyamatot; az eladósodottság
szintjének kiszámítható leépítéséről törvényt alkotunk.
Radikálisan felülvizsgáljuk az eddig folytatott államadósság-politikát, beleértve visszamenőleg a ’70-es évektől felvett
hitelek feltételeit is, a felelősök megnevezésével együtt. Ezzel együtt tárgyalásokat kezdeményezünk a törlesztés és visszafizetés
feltételeinek újbóli meghatározása céljából, a növekedést lehetővé tevő könnyítésekkel, beleértve az adósság egy
részének leírását is.Ez bizony egy fasiszta program, ugyebár.
Törvényben rögzítjük, hogy az állam nem vehet fel hitelt működési kiadásaira, csak olyan fejlesztésekre, melyek megtérülése
nemzetgazdasági szinten bizonyítható.Ez azt jelenti, hogy a felvett kölcsönökből vége a szabadrablásnak. A pénzt arra kell költeni, amire felvették. Bizony elvtársak a Fideszben meg Mszp-ben,

ez szintiszta fasizmus. Még a felelősőket is "megnevezzük" Ajaj! Tiszta rasszizmus! Nácik!

Fasiszták!                                                                                                            Még az is elképzelhető, hogy kerül pénz egészségügyre, oktatásra és nyugdíjra. Meg horribile dictu, segélyre is. Igen, segélyre. A hajléktalanság, az éhség, a butaság elleni harchoz is fog pénz jutni eszközökre.                                                                      Ma évente mintegy 1000 milliárd Ft. megtakarításra van az országnak szükség. Ez a költségvetés durva 5%-a. Ó mily naiv elképzelés ennek a szükséges forrásnak a megtalálása kamatból  nem? Naiv, mert miből fog megélni az IMF vezetősége, ha mi nem fizetünk? Csak nem zavar az valakit, hogy mi közben megfagyunk, éhen döglünk? Ily kicsinységre ki gondol?

A legfőbb ideje azokat a politikába segíteni, akik az ország érdekét tartják szem előtt, nem a milliárdosok érdekeit.

Szavazni kell nemsokára. Gondoljátok meg!

Lehet röhögni, csak ne sírjatok aztán!

Ezt most ti qurhatjátok el!:::))))