Az actus után az anya eltünik.

Az actus után az anya eltünik.

A táj csendes volt, árnyas növények fedték a tisztás zugát. A lány ellibbent a tisztás szélén, szoknyáját többször megrázva a fiú felé.  A fiú gyorsan észbe kapott, a lomb alatt puha fészket kezdett építeni. Buborékokat fújt, egymás mellé rakva, a falak átlátszó választékán szűrödött fény szivárgott és gyorsan szaporodtak az ágyakat befogadó helységek. A lány néhányszor kíváncsian az építmény felé járt, szoknyalengetéssel tovalibbent. Végül elkészült a szép palota, a fiú magára rántotta gyönyörűséges kékes ingét, bajuszkáját megpödörve eltáncolt a lány előtt. Az végignéze a fiút,egy pillantást vetett a házra és meglengette a szoknyáját, hogy csíkos harisnyája és bugyija kivillant. A fiú forgott körülötte, átölelete derekát és a kipottyanó cseppeket szájába kapva a kis bölcsőkbe helyezte, tetejüket bekenve, mint süteményt sütés előtt tojással. A forgás folyt tovább, a pompázatos ing színes ragyogását kiverte az izzadtság, a szoknya csíkjai is ritkábban villantak, lassan a kis ágyacskák megteltek a szunnyadó fiókákkal. A lány leengedte szoknyáját és egy mozdulattal eltünt a bokrok között, jó messzire a háztól és a fiútól. A fiú maradt a bejáratnál, az ajtót lengetve friss levegőt hajtott a szobákba, ahol a kis ivadékok meg-meg fordultak fészkükben a friss levegőt élvezve. A fiú gyönyörű ingét ledobva dolgozott, szellőztetett, a lány eltünt egy  erdő védő sürűjében, többé elő sem került.