Másnapi ebéd Véznáékkal

Másnapi ebéd Véznáékkal

A másnapi ebéd idejére a férfi besétált az áruház előterében lévő Pepéhez.

A helye a sarokban megürülőben volt, elment megnézni az ételkínálatot. Kis kézmozdulattal intett a pult mögött a már-már ismerős számba vett ifjú hölgynek, aki egy mosolyt küldött. Tálcájára kért egy babgulyást és egy adag lekváros palacsintát. A levessel az asztalhoz bandukolt, tudta, hogy a palacsinta időbe tellik, frissen lesz sütve. Alig foglalta el a helyét, az ablakon keresztül látta, hogy Gizííííí és a Füleske közelítenek a parkolón át. Füleske az iskolatáskáját cipelte a hátán, a Vézna csak a gyereklányoktól a dédmamákig elmaradhatatlan kézitáskát tartotta a kezében, másik kezével Füleske kezét fogta, ébredő, anyás mozdulattal

Megkevergette a levesét és elgondolkozva nézte a két gyereket, amint az előtéren áthaladva tálcát vettek és beálltak a sorba. Kaptak valami ételt és közeledtek az asztalok felé. A férfi intett, még volt két üres hely, amint megálltak, udvariasan köszöntek csókolomot és rakták le ebédjüket. A férfi látta, hogy a legolcsóbb ételt kérték, ahogy elnézte a két gyereket, nem csodálkozott soványságukon. Egy közepes nagyságú kutya többet tud megenni, mint a gyerekek adagja volt.

Elkezdtek enni és mozdulataikon látszott, hogy legszívesebben magukba öntenék az egész müanyagtál ételt. A kanalat mohón vették a szájukba, szemükben az éhség világított. Kikanalazták a levest, a Vézna táskájában kotorászott, elővette kis pénztárcáját. Számolgatta a pénzét, aztán Fülesnek adott és elküldte, hogy hozzon egy adag palacsintát. A férfi belül elmosolyodott. Amint Füleske után pillantott, meglátta az asszonyt. Gurulós szatyrát húzta maga után és sorbaállt az ételkiadónál. A férfi gyorsan felállt és mögé lépett, Kézcsókom mormogott halkan. Az asszony ránézett és igen rosszúl szinlelve a meglepetést, ó maga az kérdéssel felelt.

Elkészült a palacsintája és a kiadó hangosan kiáltotta, Ízes palacsinta! Füleskével egyszerre indultak a pénztárhoz. A gyerek szemében mohó vágy csillogott és a férfi átengedte az elsőbbséget. Még két adagot kérek, szólt az ételesnek, összesen 3-at. Igen felelt a lány és bekiabálta a rendelést a konyhába.

Az asszony fogta a tálcáját és az asztalok közé indult, a férfi gáláns intésére Vézna mellett telepedett le. Csókolom, köszöntek a gyerekek, az elöző napi ismerettség alapján és a szervusztok  melegen csengett válaszként. Füleske tömte magába az egyik palacsintát, Vézna türelmetlen tekintete kísérte. Alig ette az utolsó falatot, add ide, húzta ela a tányért a másik palacsintával Vézna és nyeldekelve kezdte enni a sovány maradékot.

A palacsinta, kiáltott a pénztártól a lány és a férfi hozta a három tányért.

Sután állt meg az asztalnál, úgy látszik elszámolták magukat a konyhán, mondta és letette az adagokat. Gyerekek, ugye segítetek, mert ez nekem sok!

Füleske szeme úgy csillogott, mint a napsugaras ég, az asszony lehajtotta a

fejét és leplezetlenűl röhögött. A férfi ránézett és füligérő szájjal kezdett ő is nevetni.

Vézna rájuk nézett, feje lecsuklott és szeméből megindultek a könnyek. A férfi sután állt, az asszony zsebéből zsebkendőt vett elő, a lány kezében adta, megsímogatta a fejét és szelíden mondta, puha hangon egyetek csak gyerekek. Aztán egy másik papírzsebkendőbe kifújta az orrát.

Hiába, ezek az asszonyok olyan praktikusak.

Füleske száján elkenődött a lekvár, nyalta a szájaszélét, míg vézna rá nem szólt, töröld meg a szád.

A férfi ült ette a palacsintáját és csendesen mesélte, hogy volt, mikor az anyja palacsintát sütött, az apja feldobta és a serpenyővel kapta el a forgó tésztát. Aztán jutott a kutyának is, mikor az anyja próbálta feldobni.

Az asszony mosolyogva ült és hallgatott.

Mesélhetne még, hogy is volt régen? Csak ültek és a gyerekek gyűrték az ízes palacsintákat.

A férfi elmerengett, hogy is volt? Olyan régen volt, már talán igaz sem volt.