Emilke ígérte.

Emilke ígérte.

Szól a zene, Albinoni Adagio, hozzáolvasok

"Bolond, ki földrerogyván     fölkél és újra lépked,

s vándorló fájdalomként     mozdít bokát és térdet,

de mégis útnak indul,"

. Vor der Kaserne, Vor dem großen Tor, Stand eine Laterne Und steht sie noch davor

"mint akit szárny emel,

s hiába hívja árok, maradni úgyse mer......................

még visszaszól talán,

hogy várja őt az asszony   s egy bölcsebb, szép halál......

Ne menj tovább barátom,"    Kinyujtom kezem a távolba

és messze hívok valakit, messziről hoz a süvöltő szél egy hangot.

"kiálts rám! s fölkelek"

és Albinoni édes dallama leng a távolban.