Újra a régi úton.

Mert miden nap után egy másnap jön, Emilke elment a gulyáspartira. Símán talált oda, csak odafelé menve meg kellett fordulni és már látta is a táblát, melyen öles betűkkel volt az írás. Ott vala egy pár autó, meg egy svájci batár, így Emilke rögtön tudta, hogy jó helyen jár. Dudanyomásra egy csomó csuda rendes ember jelent meg és rögtön tudták, hogy Emilke az a vén krampusz.

Óriási ovátióval fogadtak, Emilke csak Kalimpamamát ismerte meg, aztán mindenki más volt, mint ahogy Emilke gondolta. Fülepke csak vigyorgott magában, látva a tanácstalanságot, de neki persze könnyű. Lassan alakult a dolog, egy hatalmas gipszkötés egy apró lányon, egy másik apró lány, aki isteni tepertőspogácsát süt, hát micsoda szeretetreméltóság.

Mindenki bemutatkozott, amit Emilke egy pillanat alatt elfelejtett, mert a feje Emilkének képtelen, nem káptalan. Natánál lebőgött Emilke mert egy óriási lábat keresett, aztán nem is nagy. Meghát ugye a karcsú fotok dúsított formában, az sem kutya. Azért jó volt. Csodasok rendes emberrel találkoztam. Kiderült, hogy Evalajos , abszolút nem Lajos. Emilke bóklászott a sátorban, keresgélte a helyét. Hűvös volt, Emilke kicsit fáradt, arra gondolt, mi lesz, ha ezt Istenkének elmeséli és messziről jókedvű kacagást hozott a szél. Emilke meg morgott magában, megállj nem kapsz Unicumot, Tokajit viszek minden formában, aztán csak egy kis csettintést hallott, az is jó! Arra gondolt Emilke, majd a gulyás után jöhet lecsó, csilis bab. Gondolta Emilke, mire körülnézett, csak az üresre nyalt edényeket látta. Sajnos sok ereje nem volt nyüzsögni, elfáradt az úttól, az időjárásra is érzékeny volt és a leszálló nap fényében elindult hazafelé. Gurult Fótról a város felé, szembejöttek a havas országúton az apró lovak vonta szekerek, rajtuk kucsmás férfiak, a szánkó siklott a kevéske krumplival, kukoricaliszttel, egy vágottcsirkével és a madzagját Apa húzta. Gyetcki, gyetcki, szállt az idegen szó, Kleba! Sötétbarna szögletes valami volt, csak a mozdulat volt nemzetközi, a felém nyújtott kéz és a mosoly. Köszönöm és a tanult új szó, gyakujem. És mentünk a városba, hazafelé. Mikor is volt? 64 éve?

Emilke gázt adott, bekapcsolta a világítás és gurult hazafelé.