.Istenke vállalkozói kedve

II.Kép. Kerek asztal,fehér, nehéz damast terítő.Zsolnay készlettel terítve,kristálypohár, két személyre. Apró zsúrkenyér, gyümölcsök. A tányéron bőséges sonka, sülthús, sajt. Gyümölcslé, fehér és vörösbor. Az asztalon lámpa, a fény csillog az evőeszközös tartóban csillogó fémeken.

Öregember ül az asztalnál, villával szedegeti az ételt tányérjára. Apró falatokat rak, vegyesen, cékla és zöldparadicsom a savanyúság.Élvezettel

eszik,bort tölt, szénsavas ásványvizet hozzá.Falatozik és egyszercsak Istenke áll az asztal mellett, érdeklődéssel figyeli az evést. Megszólal.

Jólesik?

Igen. Tudod, csak óvatosan, diétásan. Kérsz, int az öreg a pohár felé?

Istenke fellibben a székre és kortyol.

Tudod öreg mit kellene? Privatizálni! Na fene,aztán mit?

Na idefigyuzz! Nyissunk egy vállalatot, mondjuk Állami Kormányzati

Javitó az Elbaszott Életekre!

Mí?Mit mondasz?

Jaj, most ne lovagolj a szavakon! Szóval kiteszünk egy cégtáblát, mondjuk, kivel is?

Na kivel is? Te tudsz olyat, akivel lehet ezt reklámozni?

Legyen mondjuk Gyurcsány Ferenc! A boltban Orbán fogja várni a balekokat.

Istenke, ne hülyéskedj! Tudod mit, ülj be, eljövök első kuncsaftnak.

Na, Első Kormányzati Reperaturda stb meg itd, Kezdjük!

Már a születésnél kellene egy kis javítás, sőt! Az apámnak gazdagabbnak kellene lenni. Nem hajnalban elmenni dolgozni a gyárban, hanem reggel szép ruhában menni dolgozni, a gyárat igazgatni. Csak beülne az irodába és telefonálna, nem cipelné az emeletre az üvegcsöveket. Egy másik házban laknánk, az egyik lakásban az egyik, a másik lakásban a másik nagymamám lakna.

Istenke figyelsz? Elég volt egyszer elbaszni, most nagyon figyelj!

Aztán, ha apám hazajön a gyárból, nem állna neki dolgozni, cipőt csinálni, hanem együtt főznénk granadírmarschot, uburkasalátát és focizna velem délután. Aztán amikor anya hazajőn felöltöznénk rendesen és elsétálnánk a Récseyhez. Ott ülnénk a cukrászda márványasztalánál, pohárban igazi fagylaltot, melegfagylaltal a tetején és dobostortát kapnék. A málnaszörpömben szalmaszál lenne. Estefelé hazafelé apa nyakában ülve integetnék az embereknek, akik köszönnek apának, tiszteletem Mészáros Úr!Apa meg Anya bólintanának és én lovagolnák hazáig. Este anya elővenné a könyvet és mesélne, a Minden este egy mese c. könyvből.

Istenke figyelj, mert a fejedre borítom a poharat. Ne röhögj! Korrigálj! Ez jár nekem, jár apának, anyának! FOCIZNI akarok! Apa hazafelé fütyüli az áriákat, anya meg még csak nem is hegyezi a füleit, mert olyan bot.Ő majd verseket olvas, azt jól tudja. Én is fogom tudni, ha nagy leszek! És aztán hazafelé együtt szaladunk apával az úton, én lehagyom és nagyokat nevetünk.

Aztán hazaérünk. Nem ám lavorban fürdők a hokedli tetején! A fürdőszoba kályha duruzsol, meleg víz spriccel a zuhanyból, én fröcskölöm nagyanyámat, ő pedig szigorú hangon nevet és egy puha törölközőben emel ki a kádból. Pijama és puha ágy, áhhh!

Jaj de fáradt vagyok már Istenke, mára elég volt. Csak így tovább, az irány jó! Megihatod a borocskát, jó ez az egri vörös. Papi pincéből!

Jó meleg a puha ágyacska, a derekam, lábam Istenke, ma azért jobb mint tegnap. Csukd be a műhelyt, majd holnap. Addig megálmodom szépen. Takarj be, puszit nem kapok? Nem tőled, Örangyalkától.

Nem is érdemes jónak lenni!

Na feküdjünk szépen és ne nyögdécseljünk. Gyógyszerek? Jó éjtszakát!