A szobron ott vannak a virágok. Ez tény!

Ott áll a szobor. A ló fejét lába felé hajtva, a király keze fogja a gyeplőt. Ott a szobor. Virágok, koszorúk, szalagok a szélben. Közöttük egy magyar. Nem kormányunk, nem köztársasági elnökünk virágai, koszorúi vagy szalagjai. Nem. A kormány ott se volt, a köztársasági elnököt oda se engedték.Nem igazán csattant a pofon, mert már megszokott volt, mint a romániai leszállás megtagadás, mint a vajdasági szíves nem látás és egyebek. Ez nem szólt nagyot.

26 ember némán, virágokkal, koszorúkkal és szalagokkal átment a

HÍDON. Mert a HÍD mégiscsak HÍD a két ország között.

Beszédes némasággal tették le megemlékezésük jeleit a szobornál.

Most már akár el is takaríthatják, mert az emberek lelkében ott vannak.

Alig hiszem, hogy a szlovák politikának ne lenne érzéke és eltakarítaná idő előtt, azzal is kihangsúlyozva, hogy ott volt.

Annak a JOBBIK-nak a virágait fúja a szél, amelyik nem kormánypárt,

nem ellenzék, csak elöre mutat. Sok magyar emeli fejét és a fásult közöny alatt megcsillan a szemük.

Elvtársak! Fijúk! A JOBBIK megkezdte a kampányát. Szó nélkül!