Még nem a végállomás

Állt a sinek mellett Húzóskocsija és méretes kerekesbőröndje dugig pakolva, hóna alatt egy karton cigaretta. A határőrnek már megmutatta az igazolványát, néhány lépésre álltak a vámosok és beszélgettek. Odanevetett és hangosan szólt, késik! Nein, nein nevetett vissza a vámos, es kommt schon. És jött. Felszállt, még a vámos segítette a bőröndjét, kérdő pillantására kolbász, szalámi és sok sok cigaretta mondta. A vámos elröhögte magát, vissza röhögött. Csak magában mondta, seggfej.

Elindult a vonat, osztrák útlevélellenőrzés, a német igazolványt látva csak unott pillantást aratott. A vámos az utitársak csomagjai iránt érdeklődött, ránézett és megpöccintette sapkáját, mielőtt továbbment. A kalauznál váltott jegyet Schärdingig, mert a Keleti pénztárában a városka neve nem szerepelt. Az osztrák kalauz jóízüen röhögött, ich weiß schon, és fillérre visszaadott.

Hátradőlt az intercity űlésén, 4 óra múlva otthon lesz. A behozott gépkocsit leadta, jó árat kapott érte. Hivatalosan bontásra vette a telep tulajdonosa, de már többet látott ,,bontottan“ futni magyar rendszámmal. Vállat vont, ez nem az ő üzlete volt.A zsebében lapultak a százasok, csomagjában a cigaretták, italok, magyar izek csomagjai. Már a következő úton járt az esze, kb. Két hét múlva.

Az állomáson nem várta senki. Mint lenni szokott. A parkolóban várakozó kocsijához ment, berakta csomagjait. Kikanyarodott az országút felé, a szélen bizonytalanul intett valaki, megállt. Nach Deutschland? Kérdezte bátortalanul egy hang, jawohl.A pályaudvar és a 16 km-re lévő német városka között gyalog, kerékpár, taxi, vagy stop volt. A taxi ára több volt, mint Budapest-Schärding között a vonatjegy.

Ismét megérkezett. Senki se várta, de megint egy állomás elmaradt.