Csak egy kis emlék
Az ég és a víz még egyformán feketedett, mikor a hadnagy kilépett az ajtón a hűvős, nedves sötétben. Álmosan nyújtózott, könyökeit hátrafeszítette és fejét a csillagok felé emelte, amikor észrevette a villanást.A kikötő felöl vonalban csaptak fel a lángoló fények, mint égő tüskék fúródtak az ég fekete bársonyába. A dördülés tompa morajként indult aztán sivításba csapott és pillanatokkal később a becsapódás éles dobolással, mint Wagner üstdobjai csaptak a fülébe. Beugrott az ajtón és torkaszakadtából üvöltötte: Pozor! Pozor! Alarm! Megnyomta a szirena gombját és a vijjogó hang kitört az erdő fái közül. A katonák felugráltak ágyaikról, rángatták magukra ruháikat, fegyvereik után kapkodtak és tanácstalanul bámultak. Senki nem tudta mi történt, az ajtók csapódtak, az erőditmény betonja a földdel együtt remegett. A rádios ugrott készülékéhez, hívójeleit sugározta és vételre állította a gombokat. Fülén recsegett, sípolt a hallgató, a belépő parancsnokot sem vette észre, aki megállt mellette. A telefonos lázasan tekerte a kurblit, a csengő riadtan kerengett a szobában, egyszerre elkapott egy hangot, a parancsnokot hívták. Mi van maguknál? Egy határozott hang érdeklődött, a parancsnok felelt: 4:45 óta a kikötö felöl ágyútűz alatt állunk. Mi is, mondták a városból. A Schleswig Holstein cirkáló minden lövege tüzel, részben a városra, részben az erődítményre. Szóval háború, mondta a parancsnok. Hallották a Warsoi Rádió bemondóját, aki elmondta, hogy a lodzi járás Wielun városát bombázzák és a határon német katonák támadták meg Polskát. Az országban megszólaltak a szirénák, a rádiók bemondói folyamatosan mondták a híreket. A telefonok mindenütt foglaltak voltak, az északi tenger partjától a Jablonkai hágóig és a keleti határtól a nyugatiig.
A hajnali meglepetést leszámítva a lengyeleket nem érte meglepetésként a háború kitörése. A feszültség hetek óta szikrázott a levegőben, a kormányok kapkodva tárgyaltak, de mindenki tudta, hogy semmit nem fognak Lengyelországért tenni.
Európa még álmosan ébredezett az első szeptemberi napra, férfiak pijamában mentek a fürdőszobából a konyhába, tették a kávésedényt a gázra és kapcsolták be a rádiokat. Néhány mondat után az angolok mérsékelt mormogása után a francia merde, és a német heil után a döbbenet gomolygott Európa felett. Akkor még csak néhányan tudták, hogy napjaik megszámláltattak. Pedig, ha tudták volna, hogy sok százszor többen fognak meghalni, ha tudták volna, hogy a kezdet, a dörgő nyitány után az apokalipszis fog a világra szakadni, amikor tüzes nyilak zuhognak az égből, a tűz fog az égig szökni és a füst elhomályosítja a napot, hogy aggastyánok, anyókák, izmos férfiak és gyönyörű nők,, síró, éhező gyerekek, csecsemők hullanak majd, mint a legyek, ….de nem tudták.
1939 szeptember 01 volt.
Kora reggel, egy új, iszonyatos korszak nyitánya.
Utolsó kommentek