Ő volt a Schurmann !

A Schurmann! Mikor még izgatott szemmel lestük a lányok blusán a sejtelmes domborulatot és legfeljebb kalandozó kezünk a 7 fogással játszva a flórharisnya felső széléig jutott, a Schurmann pofáján már feketélett a szőr, cigarettája kék füstje terjengett körötte, amint az árúház sarkán beszélgetett az öregedő buzival. Az minden nap ott állt, mikor a gimnáziumból kitódultunk és nyargaltunk a sarokig, hogy a pár perc múlva illedelmesen jövő lányokat várjuk. A Schurmann néha megkérdezte, kérsz egy schlukot, aztán széles vigyorral nézte, ahogy fuldokolva köhögünk. A Schurmannak volt amerikai cigarettája, füstszűrős Phillip Moris, piros Pall Mall és a filter nélküli Camell.Rothbart borotvapengéje, rágógumija és szent áhitattal, ha kértünk, Olla gumija. Ja a Schurmann 6 évvel idősebb volt nálunk, már Napoleon konyakot is ivott, isten bizony, ő mesélte. Sőt, bizalmasan mesélt mást is, csak úgy borzongtunk. Engem különösen kedvelt, mert mikor az óvoda és iskola határán még nagyanyámnál laktam ő a szomszéd házban lakott és sok golyómat nyerte el. A Schurmann Győző, aztán évekig nem láttuk egymást. Tőle kaptam később egy csomag borotvapengét apámnak karácsonyra, az első csomag amerikai cigarettát, az első korty whyskit egy lapos üvegből harsány röhögés közben.

Jött 56, Schurmann eltünt és eltüntek az évek. 23 évvel később München szeptemberi napfényében a Goethestr. sarkán a szevasz meglepően hangzott, de minta előző nap találkoztunk volna olyan ismerős volt. Igen, ő volt, a Schurmann.Pofáján a szőr még olyan fekete volt, mint akkor, szinte kék, csak a haja valahogy szürkébe hajlott, de olyan volt, mint az árúház sarkán állt volna.Győző, szaladt ki a számon, hát te? A vigyora felelt, hát én....Mit csinálsz itt kérdezte? Menekülök, feleltem. Ő csak valami torz és fanyar vigyorral válaszolt. Már hosszú évek óta élt a városban, hangja a megszokott rekedt fátyolosnál még fátyolosabbnak tünt, ahogy mesélt. A szokásosnál szűkszavúbb volt, nem dicsekedett, a cigarettával kínálásából eltünt a hivalkodás, csak egyszer vidámodott fel a hangja.Kérdésemre, hogy család, elvigyorodott, mint régen, idefigyelj öcsi, …

Már évek óta laktam itt és ezektől a szar kajáktól a gyomrom fordult fel. Egy ritka alkalommal,hogy délután jártam erre, ebéd nélkül a pályaudvar órájára néztem. Láttam, percek múlva ér be a vonat Pestről és hirtelen az érkező sinekhez igyekeztem. Arra gondoltam, valaki csak hoz pesti kaját és sikerül sgy elfogadható vacsorára szert tennem. Figyuzz!

Befutott a vonat, az emberek leszálltak. Jórészük előszőr látott nyugati várost, látszott tágranyílt szemükön. Nézegettem, kitől lehetne pesti árút venni és akkor jőtt egy lány.Jól öltözve, nem túl nagy és nem túl kicsi csomaggal, kissé bizonytalanul, de nem ijedten tartott a kijárat felé. A kérdés váratlan volt, akaratlan, magyarul, tudsz főzni?

A lány egy pillanatra meghökkent. Végignézte a férfit. Ruhája rendes, tiszta. Borotvált arcán már sötétlett a tolakodó szőr, de a férfi viselkedése nem volt tolakodó, csak szomorúan kíváncsi.Olyan gyámoltalan volt.Győző megismételte a kérdést, tudsz főzni? Tudok, felelte a lány. Gyere, segíthetek?

A lány Schurmann kezébe adta bőröndjét, táskáját fogva elindultak.

Győzőnek rendbejött a gyomra, teltebb lett és este örömmel igyekezett haza. Egy év után tartották meg az esküvőt. Két fia, egy lánya van Győzőnek. A fiúk még iskolások. A lánya anyja lánya. Remekül főz már, mondta Schurmann és neki hinni kell!

Viktor soha nem hazudott ugyebár.::::)))