Vázlat.

Keményen dobban a lábunk.

Szemünk tiszta, büszke fénnyel ég.

Egyenesebbek vagyunk, mint a szál fenyő,

amerre járunk, az égre zeng dalunk

Tudja a világ, hogy ifjú apák vagyunk!

Testünk a munka gyúrja, de lelkünk énekel.

Amerre járunk, szebbé tesszűk a világot,

melyet majd egyszer gyermekünkre hagyunk.                                                             

       Ez Emilkének egy nagyon rossz írása. Ez van.