Estére jóllakott a család. A nagylány randevura szaladt, a fiúk tébláboltak a szobában, igazán nem tudtak mihez kezdeni. Kormos Erzsi egy kartondobozt vett elő, papírok közt kotorászott, néhány fényképet nézegetett. Julka összeszedte az edényeket, a vödörben kevés víz volt, belottyantotta a mosogatóedénybe és kizavarta a két fiút friss vízért.Kissé morogtak, de Józsi hirtelen fölmordult, így jobbnak látták szedni a lábukat. Józsi leszedte bakancsát, elnyúlt a matracokon. Izmaiban érezte a nap fáradtságát, valahogy jól esett. Csukott szemmel feküdt. Gondolatai visszaszálltak a munkásszálló szobájába, a homályos folyosóra és a fürdőszoba zuhanyozóira, amelyekből folyt munka után a melegvíz, a durva törölköző dörzsölésére. A fülében zöngtek a hangok, ahogy a nyers férfiak ugratták egymást, hogy ejnyekoma, ezt viszed az asszonynak hétvégén? Nem kéne hétközben is valami, mert hát ez kevéske egy hétre! Hallotta a csattanást, mikor valamelyiknek a seggére vertek, ha leejtette a szappant, vagy hangos kurjantással hívták Lajot sietve, aki akkora szerszámmal szaladgált, hogy kéthetente is elég volt hazautaznia.

Meghozták a fiúk a vizet, Julka rácsapott és tisztogatta az edényeket, Józsi kiöntötte a maradékot és a vödrőt a kezükbe nyomta szó nélkül. A két siheder szó nélkül indult, csak kívül kezdtek röhigcsélni, de szedték a lábukat. Julka fordult, a kis helyen térülni nem kellett és egy üveg sört nyitott az embernek. Az kérdőn nézett, de Julka még egy üveget vett elő és

szólt anyósának, gyüjjék, segilyen kicsinyt. A két asszony is elfelezte és itta a vacsora utánit.

Józsi mondta, hogy még másnap is van félnapi dolga, mire Julka csak bólintott. A fiuk megjöttek a vízzel, Józsi az ajtó előtt mosakodni kezdett. Bőrét sietve dörzsölte, a levegő már csípős volt az este.

Ültek a szobácskában, Erzsi szólalt meg.Kaptatok pénzt? Így mondta, pénzt, ahogy fiatalkorában az iskolában tanulta és munkája idejében is hallotta. Kaptunk, elégedettek is vagyunk. Spóróni kell, mondta Erzsi. Ha jön a tavasz el kell kezdeni a munkát a sajátunkban. Sajátunkban? Józsi hangja szürkén koppant a kérdéssel és felesége is szomorún nézett anyósára, tán megártott a kis sőr? Igen! Gondolkodtam. No! Csönd legyen, mondta Erzsi és Józsi elhallgatott, mert emlékezett, hogy anyjának igen fürge kezei vannak.

Na figyeljetek, a szomszéd telek ugye az enyém, mellette Kati ángyod, erre a sarkon meg a Béla egyedül a gebéjével. Na ugye, ez négy telek és.....

Aha!Julka képe felderült, kezdte anyósát érteni. Látszott rajta a tsz-ben töltött idő. Józsi azért nem lelkesedett túlzottan, de nem is szólt, mert látta, hogy itt most nem ő a főnök és az építkezésen töltött idő megtanította, hogy mikor kell hallgatni. A fiúk egy szót sem szóltak, mert fogalmuk sem volt, hogy miről van szó. Pedig, ha tudták volna!

Hazajött a nagylány, aki még olyan igazán nagy nem volt, legfeljebb növésre. Szemrevaló volt, Erzsi is, meg Julka is fogták és megnézték kivel áll szóba.Kicsit magukat látták a lányban és néha elmerengő szemmel néztek utána, mikor reggel iskolába ment. Az utolsó évet járta és ugyancsak sziszegett az utca, ha a járdán lépkedett. A nyelve is fel volt vágva, mert a szisszenés felé fordulva ártatlan pofával kérdezte, óh, csak nem ráléptem? A hopponmaradtak felhangzó röhögésében megfürdőtt és ellibbent.

Nehéz volt a tél. Józsinak gyakorta akadt dolga a fejszéjével, a bótos is hívta minden héten, hogy az árú érkezett és a raktárban rendezkedni kellett.Munkájának híre kelt, jó híre. Julka el volt vasalni és a nyugdíjas házaspár mikor kifizették a bérét, megkérdezték van-e tv-jük. Az nem volt, de mondták a kamraajtó mellett van egy, ott a talicska, azt holnap azt tólja haza.

Este mind ott ültek és nézték, hogy merről jön a fény. Az alagútban valamit láttak. Csak nem tudták, hogy egy másik vonat jön szembe, vagy az alagút vége.

Elhamarkodott lenne azt gondolni, hogy megindultak felfelé, de a lépcső első fokára felemelték a lábukat