Elöző karmolatom 384-en olvastátok, aztán volt 1, azaz egy hsz. Ez aztán ügyes. Jutalmul, a nagy érdeklödésr való tekintettel folytatom. Ime, tessék! Az új jövevényt Ea fiának alig kellett a hajánál fogva "húzni", mert igyekezett, hogy a tiltakozása csak olyan tessék-lásséknak tünjön, vagy csak attól volt bénult, hogy Ea fia, törzsének hímjeinél bő fejjel volt magasabb. A nőrablás oly egyszerűen zajlott, hogy az idegen hím besétált a néhány satnya ,apró hím területére, megnézte a sivalkodó nőstények között a legszemrevalóbbat és a hajába markolt. A nőstények többi része csalódottan felmordult, mire Ea fia még egy hajfonatot hozzámarkolt a már kezében lévőhöz és elindult visszafelé. A hímek dühösen morogtak, de igyekeztek tiszte távolságot tartani. Egyetlen ugrott csak Ea fia elé, mire az letette bunkóját és így szabaddá vált kezével odacsapott. Recsegve törtek a bokor ágai, amint a morgó, ugráló hím közéjük esett és a morgás megszünt. Ea fia felvette bunkóját és amint jőtt, lassan kisétált a kis táborból, maga után húzva a két hajcsomó gazdáit. Nagy erővel nem kellet azokat húzni. Szóval így érkezett Ea fia két apró nősténnyel haza. Ea érdeklődve nézte fiát, aztán a tábor egy sarkába mutatott, és barátságos mordulással jelölte ki a helyüket, felvéve egyben a két új tagot. Az egyik újdonság, akinek Mo fogta az egyik kezét, másik kezével Ea fiára mutatott és kicsit sivalkodva mondta Ö, Ö, Ö! Ea fiára nézett, megemelt vállait, szája a füléig szaladt és ő is megszólalt: Ő, Ő. És így lett Ő. Mo pedig húzta kis sivítót és puhán morogta, Na Na és a csőpp sivító Na ment Möval. Ő a másik haját is elengedve a kezével intett és elindult a gyümölcskupac felé. Az apróság gyorsan megértette az intést és úgy ment Ő nyomába, mintha mindíg azt csinálta volna. Ő egy szép gyümölcsöt nyomott a kis macskaszerüség kezébe és egy tökhéjjal italt merített. Az némi tanácstalan nézés után beleharapott a számára ismeretlen gyümölcsbe, nyelvét a folyadékba mártotta. Láthatóan az edény ismeretlen volt számára. Közben Mo Na ellátásáról gondoskodott és vigyorgott a kis sivító álmélkodásán, amint a bőrőket, éles, hegyes köveket és kagylókat nézte.Ő röviden felmordult és a két új szerzemény abban a pillanatban termett előtte és néztek rá föl. Ő a kezébe vett két éles követ és maga után intva a két nőstényt, elindult a folyó felé.Eltüntek a magas füben és csak morgásuk, sivalkodásuk árulkodott, merre járnak. Hogy mi járt az eszükben? A két sivalkodó összefogta a füvet és Ő egy csapással vágta át az éles kővel a fűcsomót. A Sivalkodók gyorsan tanultak. Szeműk csak csodálta az éles kővet és gyorsan lesték el Ő mozdulatait és utánozták. Halomba gyűlt a friss fű és most Ő látott olyat, ami számára ismeretlen volt. Sivalkodók a fűcsomóba markolva, azt apró kezeikkel sodorták, csavarták és mint egy hosszú kígyóval fogták át a nagycsomó füvet aztán ketten kapaszkodva a nagy halomba, egybefogva vitték a táborba. A régiek éerdeklődve nézték a számukra ismeretlen jelenséget, Körbeállták a hatalmas fűcsomot és tapogatták a sodrott füvet.Láthatóan a jövevények ügyesen bántak a növényekkel. A Nap már közelített a fák tetejéhez gyomruk jelezte a fárasztó nap műltát. Mo odaintette a sivalkodókat és éles kagylójával jókora darab friss húsz kanyarított. Tanácstalanul vitték Ő-höz, aki erős vesszőket hozott, darabolta a húst és magával vitte őket egy kövekkel körberekott helyre, ahol már többen ültek. Kezükben erős, hosszú vesszők végén húsdarabokat tartottak valami vörös dolog fölé és a hús sercegett, színe lassan olyan lett, mint a föld. Akkor leszedték a pálcákról és harapták, nyalogatták. Némelyik hozzáharapott valamilye gyűmölcsöt. Pofájukon elégedettség és kis fáradtság ömlőtt el. Hűvös esti szellő kerengett a horda felett. Ő egy nyalább bőrt hozott és az összehordott fűre hajította. Sivalkodók ilyet még nem láttak,kezük símogatta a szőrt de az állat sehol nem volt, csak a bőr. Ő mutatta, hogy hogyan terítsék magukra. A két sivalkodó boldoganbújt a puha melegbőrök közé és örültek, hogy Ő az ő hajukba markolt. Csak azt látták, hogy váltakozó árnyak keringenek a bokrok táján, vigyázva, nehogy illetéktelen kerüljön a horda területére.
A két Sivalkodó
2009.08.10. 22:10 Emilke mesél
6 komment
Címkék: nap egy fárasztó
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://eskete-meskete.blog.hu/api/trackback/id/tr178314032
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
53988 2009.08.10. 22:55:04
Folytasd is emilke, nem szamit a kommentek szama. Sok sikert neked.
11213 2009.08.10. 23:03:50
emilke, ennyit tudtam tenni egyelőre azért, hogy jobban olvasható legyen, de még keresek áttetszőt :)
13003 2009.08.10. 23:04:46
Ez a mese sokkal érdekesebb, mint a kommentek
13003 2009.08.10. 23:07:55
Jó! Nagyon klasz lett..Majd meglátom a következő postnál. Betűszint állítottál, vagy ez az én állításom?
10306 2009.08.11. 08:19:32
nem mondom, hogy nem zavaró ez a zöld szöveg, de egye fene
11213 2009.08.11. 10:41:56
emilke, csak az alap színét változtattam meg, nem a betűét, hogy jobban olvasható legyen - örülök, ha tetszik :)
Utolsó kommentek