Tésztafőzés, mert az egyszerű

Tésztával kezdem főzési ismereteimet, mert az igazán egyszerű..

Előző este anyám és apám is elmondták a lényeget, meggyúrod, kinyújtod,

felvágod, kifőződ, zsirra kiszeded a lábosba, megkevered, mákkal, cukor-

ral megszóród, én szorgalmasan bólogattam, a gyakorta látott mozdula-

tok előttem voltak, egyszerű ez.

Aztán másnap egyszerűen elővettem a vájlingot. Ahogy szoktuk.

Lisztet bele, ahogy szoktuk. Mennyit is? Úgy szemre ment, meg a mákos

és lekváros tésztákat szerettem, unokaőcsém is az asztal szélén könyö-

kőlt. Eszel te is,kérdésemre vidáman bólogatott, hát még egy kis lisztet

löttyintettem.

Aztán gyúrtam, tojással, vizzel, sóval és két kézzel. Csak gyúrtam a

töménytelen masszát, közben egyre csőkkenő bizalommal, de végül is a

tészta síma lett. Elő a gyúródeszkát és sodrófát, nosza. Nosza a kis

cipócskákat megformáztam, szép kerekdedre, ahogy láttam ugye anno,

szépen, mind a 11 kis cipócskát. Azért szép, jókora cipócska lett, mert

unokaöcsém, olyan 5-6 éves azidőtájt, ő is fog velünk enni. Sodortam a

tésztát, nyúlt a levél, liszteztem, sodortam, kiterítettem az ágyterítőn,

mind a 11 levelet. A fazék víz a sparherdon buzgott, ajtó nyitva és a szél vidáman röhögő gőzfelhőket hajtott az udvarra. Vágtam, metéltem és

szórtam a fazékba. Vágtam, metéltem, felráztam és szórtam a fazékba.

Kiszedtem, zsirra dobtam, vágtam, metéltem, felráztam, kiszedtem,

zsirra dobtam, vágtam, metéltem, felráztam, zsirra dobtam, kiszedtem.

A szentségit, vágtam, metéltem, kifőztem, elővettem a lekvárfőzőlábost,

mert a másik lábos már tele volt, raktam a tüzet, felöntöttem a vizet,

vágtam, metéltem, felráztam,kifőztem, kiszedtem, zsirradobtam, már

10-szer, mikor megjött apám. Én éppen vágtam, mikor belépett a

konyhába. Üdvözöltük egymást, megkaptam a puszimat és apám a lábost

nézte. Emlékszem, fogta a villát, megkóstolta a kifőtt tésztát és fülig

érő szájjal mondta, ez nagyon finom. Mennyi mákot hoztál, érdeklődött,

mint aki nem tudja, hogy 10 dekát szoktunk cukorral keverni és rászorni.

Mondtam is naivúl, hát 10 dekát, de a Buci is velünk eszik. Apám széles

vigyorral bólintott, észrevéve a díványon békésen szuszogó unokaöcsém.

Na akkor együnk, vegyél elő tányérokat. Amíg én tányéroztam és

villáztam, apám nagyon vidáman befejezte a tésztafőzést, gyorsan

raktuk el a nyomokat és elkezdtünk tésztát enni. Egy hétig. Az egész család. Mákkal, dióval. grizzel, lekvárral, túróval, krumplival és ami jött.      Egész héten, meg még egy kicsit.