Elkezdődött a tévedések drámája. A tanulás első buktatója kezdődőtt azzal, hogy ének, természetrajz, számolás és nyelvoktatás angolul volt. Innen tudom, hogy It's a long way to Triparrery, It's a long way to go, meg azt, hogy the petunia is a Flower, valamint Tom and Henry are boys de a többi bölcsességeket elfelejtettem. Már csak arra emlékszem, hogy a nálunk idősebb barmokat szabadították ránk, akik kikérdezték a leckét és ha hibát vétettünk, akkor vonalzóval meg botokkal ütöttek minket kisebbeket és a "nevelő tanárok " tűrték. A gyülölet ma is olyan elevenen ég bennem, hogy azt alig hiszitek. Jöttek az őszi hidegek, a hazúlról hozott zoknik stoppolása, mosása, heti egyszeri zuhanyozás a hideg fürdőben az alig meleg vízben. A reggeli, ebéd és vacsora a konviktuson, ahol az ebédlő áporodott ételszaggal volt tele és az étel volt kevés. Minden étkezéshez sorakozó, 5 -6 száz méteres gyaloglás a száraz bab, borsó, fagyott krumpliból ragadós főzelék, grízestészta és más undorító ételekért. Ettük, mert más nem volt, ebben közös volt a sorsunk. És elkezdődtek az éjjeli ágyba vizelések. Barom felügyelő tanáraink mitsem tudva a dologról, hülyeségeikkel még egy lapáttal rátettek az eseményekre. A "pedagógusok" baromságába vetett hitemet megalapozták és táplálták. Elkezdődött, a "büdös kölyök" korszak, a jeges vizű mosdás és más kedves dolgok. Meg elkezdődőtt az olvasás vad szakasza. Olvasni mindent, a tanulószoba asztalfiókjában, mert az olvasás idejére ki Winnetou, ki Old Shutterhand és más marha lett, a vasárnapi templombamenés, ha volt pár fillér, akkor vasárnap délután mozi, Z a fekete lovas és más épületes baromságok Sárospatak egyetlen bolhamozijában, a református templomtól nem messzire. Egy véletlen folytán akadt a kezembe egy könyv. Bartha Miklós: Kazár Földön. Ha a hazai haladásról akarok olvasni, felütöm ma is a 22. oldalon A MÁV c. fejezetet. Nehezen jőtt el a május, a vizsgák és az nyári szünet közelsége. Néhány boldog nap emléke, a meleg hétvégén a Bodrog sárgás vizében fürdés. Veszélyes volt, mert a Bodrog haragos folyó, de úgy símogatta bőrömet, hogy ma is érzem hűsét, símogató csókját. Itt kaptam kedvet azt hiszem a vadviti strandra, melyet a Dunán sikerült folytatnom. Aztán az év vége eljött és anyám értemjőve megegyezett osztályfőnökömmel, hogy a következő évben nem leszek Pataki diák. Tudtam, hogy nagyon sokba került, de ez volt az, mikor örültem, hogy szegények vagyunk.
Tévedés IV, vígjáték helyett horror
2009.07.29. 11:44 Emilke mesél
14 komment
Címkék: láger internátus rémségek koncentrátios
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://eskete-meskete.blog.hu/api/trackback/id/tr968313980
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
11812 2009.07.29. 12:40:46
a grízes tészta jó,
de hogy így éltek a pataki diákok azt nem tudtam :(
11256 2009.07.29. 12:46:10
na, ez elég ijesztő... pedig milyen hírneve volt! hiába, a hagyományok... brit beütéssel...
tényleg jó néha szegénynek lenni, ott több az emberség.
13003 2009.07.29. 13:02:00
Igen, a brit beütés......
Kokó 2009.07.29. 14:20:54
Emilke, itt vagyok, figyelek, várom a folytatást...
13005 2009.07.29. 14:24:09
Azt remélem csak, hogy a "pedagogusok baromsàgàba vetett hited" késöbb enyhiteni tudtad....egy ilyen àltalànos vélemény nem illik Hozzàd :)
13003 2009.07.29. 14:30:08
A háború útán voltunk.Egy olyan háború után, amely példanélküli volt
a történelemben. Felfordult minden, mindenki.az ököljog érvényesült
egy idejétmúlt rendszerben
Aztán volt/voltak olyan pedagógusaim, akik el tudták hitetni, hogy
a pedagógus is ember.::)))))
13005 2009.07.29. 14:45:43
megkönnyebbültem.....:))))
13020 2009.07.29. 15:05:45
A tenyeret, és a fenekest nálunk is gyakran alkalmazták, inkább a fiuknál.
13190 2009.07.29. 15:06:47
Emilke a beszámolód számomra történelem, szeretek azokból az időkből olvasgatni, Ajtmatov könyvét lapozom esténként, A korai darvakat, rólad, rólatok is szólhatott volna, valóban egy borzasztó kornak voltatok tanúi és szemvedői!
Írj le mindent, ha valaha unokám tanítani akarom, ezek az írások mindennél többet fognak jelenteni.
proletár 2009.07.29. 16:16:21
Ez a vonalzós nevelési eszköz ismerős. Aztán a pajesznál fogva felemelés, jó ütemű elengedés és mielőtt visszaérnél a padba egy hatalmas tasli. Percekig szólt a csengő. Szüleim sem a tanerőt püfölték.
Ma jó dolguk van a diákoknak. Rugdoshatják, dobálhatják,hülyézhetik a tanerőt.
Emilke maj' még mesész ?
13003 2009.07.29. 16:21:24
Félreértettetek. Nem a tanerővel volt konfliktusom,
a tanulótársakkal. Ahol az ököljog érvényesült,
az erő és az értelmi képességek fordított arányával.
11213 2009.07.29. 23:27:49
szerettem a bodrogban fürdeni... :)
Kokó 2009.07.30. 07:48:25
Proletár, téged is tanított a Somlai a Vaszaryban...? :-)
13003 2009.07.30. 10:59:17
Kokó, milyen egyforma szóhasználat
Tanított a Somlai (!) a Borsányi, a Váradi, a Bada,
a Rózsi néni és és és.
A"PEDAGÓGUSOK" akik a "fogalom" lettek.
A nénik és bácsik, akiket valamiért a diák
örökre őriz az emlékezetében. Ilyen is van. ::))))
Utolsó kommentek