Heverészek az ágyikóban, vasárnap van, barátom Istenke napja. Bekaptam a virslimet, lekortyoltam az unicumot, aztán olyan sóvár szemmel sündörgött köröttem, hogy kettesben megtoldottam még eggyel. Jobb lett a hangulatunk és mert az idő nem jobb, hát a takaró alá gömbölyödtünk vissza. Morogni kezdtem, hogy őrangyalka hozhatná a kávémat, de Istenke elkezdte magyarázni, hogy ugye nem azért van, meg hasonlókat. Azért van ugye, ha véletlenül egy Tu729-ből egy darab leesne, hát időben elküldjön. A jó meleg takaró alatt arra is gondoltam, hogy lehetne,...de Istenke röhögve mondta, hogy ne komolytalankodjak, inkább szálljak magamba. Mondtam neki, hogy igaza van, nem szép tőlem, hogy leitatom. Aszondta, hogy nem erről van szó, hanem rólam. Mondtam neki, igazad van és csak úgy az üveg felé pislantottam, mire csak a torkát köszörülte. Ennyit a pártatlanságról, Madarunk megbeszélve. Oda húz, ahonan kapja a nektárt.

     Be vagyok takarva, mert hűvös a reggel. Itt zöld a fű, esik az eső, többet is a kellettnél. Rossz az elosztás. Aszongya nekem, hogy elmehetnénk a templomba. Ne már, hát minek? Nem voltam én eleget gyerekkoromban évekig? Mikor muszáj volt menni, azt azt se tudtam minek? Bólogat, látom nem ért egyet velem. Honnan tudnál rólam, ha akkor nem hallottál volna rólam? Tudod, hogy amit most tudsz, akkor csepegtették beléd? Tudod, hogy attól vagy ember, hogy az apád elküldött, nem a korcsmába kellett érte menned? Gondolkodom rajta, de igaza van a barátomnak. Lehettem volna rosszabb helyen is. Csendes a vasárnap délelőtt. Felmerül egy kép, az anyám kendővel bekötött fejjel a sparhertnál áll, a fazékban illatozik a leves, nagy vaslábos letakarva és a rántotthús serceg, apám a palacsintasütőt forgatja, míg a palacsinta lebeg a magasban és a másik felére esik a sütőbe. Figyelem, Atraktióóó! Anyám próbálja, dobja, hopp! Egyoldalról a macska igyekszik húzni, másoldalról a kutya, de forró mindkettőnek, így csak morognak egymásra. Apámmal nagyon nevetünk. Aztán apám pénzt ad, a multhati családis üveget és elküld egy üveg hideg Családiért. Már nyargalunk ia a kutyámmal, miközben a macska elégedetten pofázza be az anyai palacsinta maradékát.

     Aztán ülünk az asztalnál, zöldborsóleves piroslik a tányéron, apró zöld cukorborsó, házimetélt és Cselényi József énekel a rádioban. Csak a kanalak csörögnek, a macska magasratartott farokkal dörgölődzik a lábamhoz, a kutya méltósággal figyel és várja a falatokat.

     Vasárnap dél van.