Állt a kikötő kövein, nézte az épületeket. Félmeztelen férfiak szaladtak, vállukon zsákok az épületbe, a másik ajtón kiszaladtak, a másik vállukon egy másik zsákkal. Rakták a hajóra, vitték a hajóról, a partról nézve nem látszott semmi értelme. sürgés-forgás, most nem érdekelte Sinbádot. Nézte a házakat, kereste a régi várost, de az nem volt sehol. Találomra elindúlt a régi kocsma felé, ahol most az ajtó előtt gyékényt lengetett a szél, két nagydarab fickó állt a bejáratnál. Az egyik Sinbád vállára tette a kezét.Sinbád megállt, ránézett a fickóra. Az visszakapta a kezét és ijedten morgott valamit. Belépett, körülnézett a helységben. Zaj, sőr és izzadtságszag kavargott, két nő kezében csörgőtt a dob és táncoltak a sípok hangjára, a mécsek lángjainál. Sinbád nézelődött, sehol egy ismerős, a helység is idegen volt. A szomja is elmúlt, csak kifordult az útra. Nézte a várfalakat a házak fölé magasodva, a tevék sorát az úton. Mintha már látta volna, talán régen, egyszer, talán egy hónapja, máshol, vagy 20 éve, de hol? Idegen volt a város, idegen a bazár és idegenek az emberek. Ment a házak között és csak nehezen vette észre, hogy merre jár. Alig egy ismerő ház, mindenütt új épületek rondították a régi képet. Egyre többször látta a régvolt házakat az újak helyén, orrát ismerős illatok hívogatták a bazár ételárúsai felöl
A házak ablakrésein meglibbentek a függönyök, árnyak suhantak a homályban és egyre több férfi jelent meg az utcán, fürkésző tekintetek nézték Sinbádot. Régi kép, régi hang és a kávézó felöl egy intés, Sinbád rámosolygott valakire és visszamosolygott valaki. Kezdett ismerős lenni a környék. Egy férfi megszólította, kérdőn, Sinbád? Feléfordult
Utolsó kommentek