Némi kaján vigyorral nézem a "baloldal" vergődését, annak a baloldalnak, amely már régóta hirdette kimondatlanul, hogy el lehet menni. És az évek során ezrével ment el, aki tehette egy jobb élet reményében, egyszerűen annak a baloldalnak a hibájából, amelyik 1963-tól nem működött már. Jómagam is azok közé tartozom, akik jobbat remélve-de már későn-vándorútra keltek. Most már nem érdekes, hogyan, miért. Ma, az öregség terhével, csak nézem a dolgokat és semmi külömbséget nem látok a múlt idők éa a ma között. Az emberek mindíg a jobbat várják, mindíg elhiszik az igéreteket és mindíg a Messiást várják. Nagy Imrét, Kádárt, Orbánt, Gyurcsányt, most újra Orbán. Sem módszerekben, sem személyekben nem tanulnak.
Nem értem a sírást. Akik eddig nyaltak, ezután is nyalni fognak, észre sem véve, hogy a citromfagylalt kakaós lett. Akik eddig szoptak, ezután is szopnak majd, csak a hangzavar lesz nagyobb. Agyalunk, hogy mit kéne tenni, tettünk valamit? A saját sorainkban nem tettünk rendet, miért várjuk el az ellenféltől ugyanezt? Nem az a baj, hogy legyőzetett a baloldal, az a baj, hogy ilyen ellen által. Mert méltó ellenfél vasától, de egy őrűlt ármányától?
Ez több mint a vég, ez szégyen.
Utolsó kommentek