A tavasz akkor is , de nem.  Jobban ragyogott mint manapság. Hármasban, a kislány, Zsóka és a férfi csavarogtak, cukrászdákban, ahol a fagylalt és sütemény volt a menü. A szerelem a kislány és a férfi között is lobogott, nagyon jól megértették egymást. Ha valahol megjelentek, a férfiak irígy lihegéssel nézték őket. A nők Zsókát egy kissé lesajnálták, jó érzékkel. A férfi nem volt egy nagy szám. Ránézésre sok nem nézett ki belöle. Csak beszélgetés során javult valamit a kép, mikor észrevehető volt, hogy a fejében van vami. Zsóka olyan volt mellette, mint rózsafa a karó mellett. Este, ha a kislány lefeküdt, bódultan csavarogtak, bújtak össze a férfi szüleinél.

     És összel megvolt az esküvő. Súlyos mulasztást követtek el, nem beszéltek a szülőkkel előtte. A férfi anyósa pedig szerette a vejét, mégsem kerültek közel egymáshoz. Az após és a férfi között feszült volt a viszony, ebben mindegyik hibás volt. Az após magábafordult volt és a férfi nem értette. Csak későn, mikor már meghalt és a férfi is többet tanult az életből, tudta megérteni a sorsát.. Most már csak gondolatban tud sirjára egy követ tenni. Csak magától kérdezheti, hogy miért és ma fáj a kérdés. A férfiból hiányzott az élethez az élnitudás. Álmodozva ment célja után, de gyenge volt a legnehezebb testrészének, a pofájának tartásához. Nem volt a főnökök kedvence. a munkáját szerette, a műtő forró légkőre és feszült nyugalmat és fegyelmet követelő világában jól érezte magát. Betegei szerették, főnökei nem. Végzetes hibát csinált, nem figyelt erre. 80 km-re dolgozott Pesttől. Zsóka Pesten dolgozott és egy éve hiányzott az iskolából az érettségihez. A férfi azon volt, hogy estin feltétlenül végezze el az utolsó évet, mert érettségi nélkül nem tud előbbre lépni. A férfi igyekezett mindent elkövetni, hogy egy pesti állást találjon, de valahol mindég elakadt. Nem értette. A társadalom akkori rendjében Zsóka is, ő is az arisztokrátiához tartoztak. Nem kiabáltak, nem veszekedtek, azt hitték, elég az, hogy igazuk van.