Szia haver, vigyorgunk egymásra istenkével. Fázosan dörzsöljük kezünket még a konyhában is, mert az új induktios lap nem ad meleget, de főz. Azt viszont csodásan. Így aztán van okunk az italszekrény felé kacsintanunk, aztán a tegnap esti beszélgetést említjük a Fönökkel. Vidorkodunk, sőt már-már pajzánkodunk, hogy ugye megmondtam, jól mondtam? Naná, hát aztán nem is szólt az öreg, csak dünnyögött picit. Aztán milyen jól aludtunk és ma meg az óvodától is jött hír, szóval jó nap volt. Itt ficánkolunk és vesszük elő a poharat, nagy a vihogás.

     Már tölteni akarok, de fölöttünk egy dörmögő köhintés.Ó pardon. Elcsendesedünk istenkével, az Öreg előtt ő is behúzott nyakkal áll.

     Ránézek, nocsak. Látom, főnöke mindenkinek van. :::))))