Uram, leszáll az éjtszaka,

     még hullámzik lelkem tava.

     Elpihennék és gondjaim eléd teszem.

     Itt mászkál, hozzám rendelt inasod

     és kortyocskát tölt, hiszen tudod.

     Szavamra bólogat, nem félem szigorod.

     Neked tudnod kell, miért kiálltok,

     felelsz?

     Hát kérdezem, miért ? Mit vétkeztünk

     és miért mi? mindíg csak mi a nyomorultak,

     és soha nem ők, a sanyargató hatalmasok?

     Nem Uram! Te kell, hogy tudd szivem vágyait,

     Te oltottad a vágyakat belém, te nem adtál teret,

     Te is elhanyagoltál!

     Kis inasod, barátom bólogat, arca aggódó,

     de én nem félek tőled, mert nem félelemre

     tanítottál, hanem  szeretetre.

     Hát felelj Uram, kérlek, barátom, kis inasod

     és nyugtalan teremtményed kérdéseire.

     Vigyázz reánk és szeretteinkre, szeretteidre

         Ámen