Bizony néhány éve már, hogy koratavasszal erkélyem virágládájában az árvácskák magasra nőne, két tő között árnyas búvóhelyet alkottak. Amint egy nap délután az erkélyre léptem, két feketerigó űlt a ládácska szélén és a két tő között kapart lukba lévő fűszálakat igazgatta kis tálka formájúra. A kapart luk nem szolgált nagy örömömre, így amint a két házépítő anyagért ment, a fűcsomot kivettem és az erkélyasztalkára tettem. Nem telt el két perc és láttam a két tanácstalan és bosszús építőt, amint a friss anyaggal megérkezvén nem találták eddigi munkájuk eredményét. Lerakták hát az anyagot, mintha most kezdődne az építkezés és új anyagért indultak.Jó idő volt, a kedvem is ragyogott, hát visszatettem az addig elkészített épitményt. A két építő, megérkezvén, kis igazítás után gyorsan folytatta a munkát. Így lettem fészkes. Dolgom lévén, elmentem és el is feledve a dolgot este az öntözőkannával akartam vízzel ellátni virágaimat. A két árvácska közül méltatlankodva rebbent fel egy feketerigó és amint a locsolkodást befejeztem, újra elfoglalta a helyét.

     Reggel 10 óra tájban, ébredés után az erkélyen fia madarat sem láttam, csak a fűtálkában rigóm hűlt helyén egy csöppnyí fehéres-szürkés tojást.

     Szóval ezért volt sürgős az építkezés. Aztán szürkületkor megérkezett a lakóm és helyetfoglalt. Másnap reggel pedig már  két tojás vigyorgott a napfényre. Ez ismétlődött, míg négy tojás ragyogott büszkén a napon. Berendezkedtünk egymás szomszédságában, rigóné a tojásaival, én az öntözőkannámmal és virágaimmal.

     Aztán az ötödik napon egy fekete csomag takarta a tojásokat és aggodalmas szemek kísérték az erkélyen minden mozdulatomat. Rigóné is figyelt, én is figyeltem. szükségszerűen felreppent, rövid idő alatt bekapott valamit és újra ült türelmesen. A virágok levelein csillogó vízcseppeket csőrébe szedve oltotta aszomját. Hamarosan összebarátkoztunk, olyannyira, hogy a főtt metélttésztát villás kinálatommal elfogadta, főttrizs szemeket kanálból elfogyasztotta. Kis edénykében odatett vizet is fogyasztotta, de azért időnként tett egy kőrt. Ilyenkor szemügyre vettem a tojásokat, de nem láttam semmit.Amint egyszer álltam és nézegette, visszaérkezett. Megállt a fészek mellett szólt valamit. Távolabb mentem és ő elfoglalta újra a helyét.

     Nincs jó hallásom, de több mint 25 különféle hangjelet tudtam megkülömböztetni. Ritmusban, ismétlésekben, egymásutániságban és situátioban voltak ezek a jelek mások és mások, ez egy földműves szókincsével vetekedtek egy néhány évtizeddel előbb. Én is fütyürésztem, csattogtattam a nyelvem, el voltunk egymással.

     Aztán egy reggel lakótársnőm lázasan röpködött a föld és a fészek között, minden röppenéssel négy tátott csőrbe töltött valamit és mária a levegőben volt.

     Nem hiszitek? Bárkivel előfordulhat, semmi rendkívüli nincs benne.

     Csak nincs vége. Még csak a kezdet volt.

     Most fagylaltot eszem.