És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.   Mózes I,' 1.16.  19.

És monda Isten: Pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől: és madarak repdessenek a föld felett  

És lőn este és lőn reggel, ötödik nap  Mózes I 1.20. 23

     Ea nagyot nyújtózótt. Mo nyújtotta felé a kivájt gyümölcshéjat friss vízzel . Ea  arcán meglepetés volt, Mora és a vízre nézett, a folyó felé nézett.Összekötötte a dolgokat, bólogatott, elégedetten ivott. Vídáman mormogott a többiek kíváncsi tekintetétől követve és a többi nő is vékony hangokkal nyugtázta az új felfedezést. Edény, tartó, tároló született. A munka könnyebb lett, hatékonyabb. Mo és a nők vitték magukkal a folyóra a tartályokat. Bemerítve a vízben hirtelen egy halat emeltek ki, új élelem került a markokba. Napról napra újdonságok történtek. Ömlött az eső, a fenti vizek a lenti vizekkel összeértek és a falka bebújt egy sötétlő mélyedésben a domb oldalában. Bőrük száraz maradt és a hideg sem kínozta őket annyira. Fentről fények cikkáztak, dörgött, morgott az erdő. Rémülten bújtak egymáshoz, egy óriási csattanás,ragyogás és amint előre pillantottak, az erdőszéli fa alatt leroskadt szarvas állat, a fa ágain vörös fények táncoltak. Ea ugrott előre a fekvő szarvasért. Amint felkapta az állatot, csodálkozva megállt. A fa felől meleg áradt feléje, a vörös fényekből mint az égből meleg áradt. Letette az állatot és közelebb lépett a táncoló fényekhez. A meleg fokozódott. Felvett egy ágat, az egyik végén táncoló fénnyel és az állat tetemével visszament a sötétlő mélyedésbe.

     A falka nézte, megnyalták szájukat az állat láttán, de afénylő ágtól ijedten hátráltak. Csak ahogy a fény és az áradó meleg érte őket csodálkoztak rá Ea kezében az ágra.

    Az állat húsa puha volt, de furcsa szaga volt, ahogy beleharaptak ott, ahol at ugráló vörös érte, előmlőtt szájukban az ismeretlen, fínom íz., Bámulták a fát, harapták a húst és ahogy új fény villant és feldördült, térdreestek, arcukkal a föld felé.

     Csak Ea állt egyik kezében az égő fával, másik kezében egy darab ízes hússal.