maghozó füvet az ő neme szerint,

     és gyümölcstermő fát, a melynek

     gyümölcsében mag van az ő neme  szerint.

     És lőn este és lőn reggel, harmadik nap. "

                     Moz.I 1, 12-13

     és az erdő, mező és vizek ontották a dús táplálékát a falka részére, de az igazi űnnep az volt, mikor húst téptek a fogak. Akkor csillogtak igazán a szemek, teltek meg a hasak és húzódtak a szájak a fülekig. Ea ügyes vadász volt és találékony.Bőséggel látta el a falkát táplálékkal és magasló termete a bokrok közt leselkedő idegen falkákat elriasztotta. Senki nem merte megkockáztatni a Hosszúkaruval a harcot. A nőstények szívesen bújtak hozzá, ha hűvösödőtt az este és örvendtek, ha Ea ágyékában fellángolt a tűz, szívesen oltották, mégha nem is tudták, hogy tűzoltók. Mosolygott rájok az éjtszakák sárga képe, sokszor a felhők mögül is kíváncsi pillantást vetve hátra. Az apró hímek morogtak, csak ritkán fértek hozzá, hogy némely nőstény őket is melegítse kissé. Múltak a sötétség és világosság idői egymás után, a nőstények domborodó hasai mutatták az idő múlását.  Ea vitte magával vadászni a hímek egyikét másikát, az élő hús futását akasztották, de a zsákmány elejtéséhez szükséges erő Ea karjaiban volt. Erősödött, ügyesedett a falka, növekedett. Jutott a  gyengék, öregebbek és betegek részére is elég. A nőstények örömmel gyűjtögették a növények termékeit, készítették ehetővé a gyümölcsöket.

     Egy nap Mo óriási felfedezést tett. A földön óriási, kerek gyümölcsöt talált, amellye először nem tudott mit kezdeni, de ahogy kagylójával belehasított, a gyümölcs széthasadt, piros bele nedvesen csillogott. A többi nőstény is ott foglalatoskodott. Így történt, hogy elsőként ők kóstolták meg az édes gyümölcs húsát. Kikaparták a vörös belet , arcukon folyt a lé. Vidáman csillogott a szemük ahogy egymásrs néztek. Mo egyszerre csak észrevette a kivájt gyümölcs burkában folyadék gyűlt össze. Felkapta a burkot, nézegette. Intett a többi nősténynek és lesiettek a folyóhoz. A burkot a vízbe merítette és inni kezdett,majd újra merített, adott a többieknek, aztán a tele burokkal visszamentek a helyükre.Letették a burkot és izgalommal nézték. A víz ott csillogott előttük.Lassan a többiek arca is felderült. A vizet tudják tárolni, nem kell mindég a folyohoz szaladni. Őrőmmel nézték egymást, már volt minőjüknek éles kagylója és most lett edényük.Könnyebb lett az életük. Mily apró lépés és milyen óriási fejlődés, több kezük lett.Gyűltek az eszközök, Ea megmutatta nekik, hogy egy jó ökölnyi síma kővel kezük ereje megnő és a csontokat eltörhetik könnyedén. Gyorsan tanultak. Egyszer, hogy Ea a hímekkel vadászni volt, egy idegen falka három hímje támadt a "nőkre".Mo és társai kezében volt valamiért a kő és a rátámadó hímet fejbeverte. Az elnyúlt és a második ütés már koponyáját törte. Mo társai is vicsorogva ütöttek és aztán egymás mellé rakták a támadókat. Ahogy Eáék visszaértek,látva az idegenek elnyúlt testét fogai kivillantak és szája fülig ért, ahogy a nők hadonászva, morogva mesélték el, mi történt.

Ea keze kinyúlt és puhán megsímogatta Mo arcát. Az ARCÁT! Talán ilyen még soha nem történt.

Egy símogatás. Az arcon. Semmi más.

Történelem kezdödött.

A hímek is utánozták Eát és részesei lettek a hímek férfivá és a nőstények nővé válásának.

     És a föld ontotta termését, a vadak tömegei nyujtottak táplálékot, az asszonyok hasa gyönyörüen gömbölyödött és felsírtak az első gyerekekek, akiknek bőrét alig fedte szőr, csak pihe és szinte órisbabák voltak. Ragyogtak a szemek és hangok próbálkozásai csendültek a sötétség közeledtével,

     a harmadik nap volt a teremtésben