Még márc 05-én a Koraesti látogatásban írtam, hogy Istenke megígérte, hogy odafigyel. Hát mit tesz Isten, ígéret szép szó,..szóval íme.  Most kopogtam fel a seprünyéllel, máris itt falatozunk együtt egy kis hazai lángoltat egy korty unicum után. Hiába, jól megy dolga, akit Isten  szeret. Azt kérdezi, akarsz ME. lenni? Visszakérdezek, bolondnak nézel?

Nevet. A fenét, hát akkor nem lesz idönk egy-két kupicára és falatkára. Na azt nem. Jobb ez így és kuncogunk.

     Hallottam Annáról, mondja, egy kicsit elfeledkeztem róla. Ne haragudj, szólok itt, ott az érdekében. Jó, hogy szóltál nekem. Tudod sok a gondom.

    Ne is mondd, itt mindíg megpihenhetsz, tudom sokhelyütt hajléktalan vagy, de bár én nem hiszek, nálam mindíg van a zúgban egy kis helyed.   Söt, az ágyamba is bújhatsz éjjel.

     Akkorát nevet, hogy egy pillanatra a hold is ide nézett.Jókedvünk van.  Tudod, Diurnus szólt, légyszi vigyázz rá is, mert csak így tudtunk Annáról.Figyelj a többiekre is, akik dolgoznak érte, mert Érted dolgoznak. Kérsz még egy kortyot? Dolgozol még az éjjel?Ja,hogy...ne is mondd! Igen jót nevetünk.Tiszta kabaré az egész. Hogy az "igazmondó" hogy fog pofára esni! Ezt jól kitaláltad.Szegény lelki szegény, nem vérszegény.

    Fülig ér a szánk, úgy vigyorgunk.

    Na Proszt! Majd jövök, ez a hubertus se kutya!

    És már el is tünt, még jó, hogy a pohárkát itt hagyta.