Felülről kávéillat árad, Dél-Amerikai, mondhatnám Isteni! Persze, hogy Isteni, most voltam a Vatikánban, hallom a halk hangot.Aha, mondom és beleszimatolok a levegőbe. Képzelheted, mondja, de ne is beszéljünk róla, csak mérgesítem magam. Jaj, csak ne mérgelődj az nem jó. Megkínállak inkább egy kis pohárkával, a ....Azt lehet. Ezért is szeretek hozzád jönni látogatóba. Ezt a nedűt, jó hogy nálad mindíg van.

     Finoman csettintünk, ahogy nyelvünket a pohárba dugjuk, megmozgatjuk a vékony üveget és elgyönyörködünk az aranyló nap szinbe. Merre készülsz ?-érdeklődöm. Nevetve mondja, csak erre jártam, így benéztem. Megtisztelsz, igaz mostanába nem rosszalkodtam. Hát  tudtam, hogy van egy pohárkád, szólt huncut mosollyal, de persze csak úgy beszélgetek egy kicsit. Mit csinálsz?

     Hát, ha nem untatlak, pont az előbb olvastam, hogy ő érti, csak az emberek nem értik.

     No fene, hát csak nem? Nem emlékszem, hogy több észt adtam volna, mint másnak. Mostanába meg igazán nem látszik. Aztán elhiszitek? Te nem, azt tudom.  De a többiek!

     Félnek, tudod. Sok a rossz tapasztalat, Uram, nyomorultak az emberek.

Tudod,hogy bűnösek vagyunk, a kapzsiság, az erőszak, a tolvajlás és még a paráznaság bűnében, a gyengék és árvák utolsó ruháját is elvesszük zálogba,  Uram, csúf időket élünk, gyülöljük egymást és öljük egymást.   Elhallgattam, mer láttam,hogy a szomorúság és  harag elönti arcát. Nem akartam elrontani az estét.

     Szóval igaz?-kérdezte. Lehajtottam a fejem, hallgattam. Miért nem tesztek ellene? Te mondod Uram? Te, aki azt mondtad, hogy tiéd a bosszú, Te, aki azt mondtad, hogy megbünteted az apák vétkét a fiakban heted.....

     Elég, mondta kedvetlenül. Látom és hallom a hamis prófétákat és kufárokat.Látom a bajotok Megtalálom a módját és segítem harcotok.   Kiürítette a poharat, jobb lett a kedve, elmosolyodott. Hallottam, hogy gyógyszert, élelmet és más dolgokat gyűjtötök segítségre. Tetszésemre  teszitek, áldás lesz munkátokon.

     Köszönöm az italt, olyan mint a nektár.Van még legközelebbre?

     Na de Uram, ebből ne lenne?

     Összenevettünk. A kávéjuk nem volt rossz, de többször meglátogatlak. Nem a bor miatt, de jó veled néha csak úgy beszélgetni. Mit üzensz nekik, elmondom, hogy gondolsz rájuk. Apád, anyád örülnek ha hírt hallanak rólad, fiaddal gyakran néznek rátok.

     Uram, tudod, az egyetlen szomorúságom,.....de Te tudod.

     Lehajtottam a fejem, egy árnyék suhant el és mire felnéztem, csak egy enyhe, fínom kávéillat úszott át a szobán.