"Isteni! Egymást az éjben vágyva sejteni!

      Őn a homályban egyebet se lát,

      Csak köpenyem hullámzó vonalát,

      S fehér ruhája csillog csak felém:"

      Hát ilyen az internet. Üti a férfiember a billentyűket. Aztán kerge fejének termékeit formábaönti  és felteszi a netre. A lányok meg kuncogva nézik, hogy miket eszel ki a férfinép. Néha tesznek egy-egy nyafka megjegyzést és mi volt vagy levő férfiak tovább püföljük a billentyűket. Nézegetjük az évtizedes képeket, nyaljuk a szánkszélét a fínom receptek olvastán. Olvasva irományainkat, még azt is hisszük, hogy ám igen okosak vagyunk. Szerencse,hogy nem halljuk a lányok kacarászásait. Még képesek lennénk a tetszés kacajának gondolni.

     Hát ilyen az internet. Becsapatjuk magunk az étkek helyett azok leírásával. A képzelet imigyen látható, hogy mily gyarló férfitermék. Képzeletben jártunk az űrben, és hát,ha már képzeletben, elmentünk valóban is. Elképzeltük, hogy milyen csodás képet lehet festeni, hát festettünk is egys-mást. Fülünkben csodás dallamok zsongtak, hát el is kalimpáltuk, húztuk, pengettük, daloltuk. A lányok meg tapsikoltak, visítoztak (na jó,hát csak valami hasonlót tettek), aztán szóltak, hogy menjünk vacsorázni, letették a gyereket is aludni, a fürdőszobában arcukat lemosva púderral és illatos valamivel kencéződtek, itt libbennek köröttünk és nyugtalanságot keltenek.

     Hát ilyen ez az internet.