Csak úgy eszemejutott, mint egy vénembernek szoktak dolgok előjönni. Ria néni. Egy név csak és már csak annyi is marad. Anyám kolleganője volt az irodában. Ahogy mondani szokták, rajta volt az egész hitközség. Na igen, az orra, valamikor koromfeketén csillogó haja, melyben egyre szaporodtak az ezüst szálak,szemének tüze, mely olyan sajátságos volt, mint az egykori asszony megmagyarázhatalan meleg fényei,...és ha valakinek kétségei voltak, csak karjára kellett nézni, leolvashatta a kék számot.Soha nem vetette ki. Kicsit racsolt és a gyermektelen nők szeretetét szórta rám minden találkozásunkról. Pesten élt, gyakorta kapott az USA-ból egy levelet 5 $ volt benne. Mikor a külföldi levél elakadt, akkor Ika utalványon jött az 5$. Szóval szegény, egyszerű zsidó asszony volt, aki Dante poklából szökött vissza a földre, a földi poklot is megjárván. A rendszeres 5 $ egy örökre égő szerelem rózsájának szirmai és erről nem esett szó, ez volt. ez volt Ria néni. Modora úrinőre vallott, és ereje segitett a hétköznapokat legyőzni.
Schwarz Ria. Amikor a pokol kapui megnyíltak és a túlélök kiszabadultak, Ria körülpillantott. Csont és bőr volt mindenki, a fiatal és a meghatározatlan korú közép és idősebb korú egyformán. Ria emelt fejjel 10 évvel kevesebbet mondott, hogy korát kérdezték és állást vállalt egy irodában.
Dolgozott, dolgozott, csak azok a fránya évek ültek a hátán és egyre kövéredvén egyre nagyobb súllyal nyomták.
Ria néni. Nem tudok róla semmit.
Csak anyám munkatársa volt.
És gyerekkorom óta kis stricinek hívott, kis strici maradtam még akkor is, hogy a diplomám bizony vesztett újdonságából.
Egy név csak. Ria néni.
Utolsó kommentek