Csak úgy eszemejutott, mint egy vénembernek szoktak dolgok előjönni. Ria néni. Egy név csak és már csak annyi is marad. Anyám kolleganője volt az irodában. Ahogy mondani szokták, rajta volt az egész hitközség. Na igen, az orra, valamikor koromfeketén csillogó haja, melyben egyre szaporodtak az ezüst…
Még egy valaki,aki szeretetet adott
2009.02.15. 12:31 Emilke mesél
8 komment
Címkék: ria hungária

Utolsó kommentek