Emilke szép, öreg autója mindenfelé járva soakk irigységét keltette, mert mindig tele volt lobogóhajú hercegnőkkel, kényes királylányokkal. kacagásuk a nyári estékben forró izgalmat ébresztett a lányokban, indulatokat a fiúkban és Emilke csak szállt az öreg autón, élvezte a szél és a hajszálak simogatását. Emilkénél cserélődtek az uralkodóházak leányai, csak az autó maradt a régi. A lányok valahol elkezdtek hízni, és mások ölelték vastagodó derekukat, mások szedték testük gyümölcsét ölükbe, csak Emilka autózgatott és várta az igazi, egyetlen királylányt, oly nagyon várta, hogy észre se vette, mikor mellette lépkedett. Nem érezte, hogy karcsú derekát érte hajlandó lenne vastagabbra cserélni, hogy gyümölcstermő fává akar lenni, hogy a Királylány is álmodik. Emilke csak a saját álmával volt elfoglalva. És áll az öreg autó a garázsban, Emilke álmodik az ágyban. Csukott szeme előtt szállnak a karcsú szépek, a kórház ágya kényelmetlen. Eljön a látogatás ideje. Vastag nénikék jönnek a szomszéd ágyakhoz. Csak Emilke ágya körül nincs senki, Emilkéhez csak egy fiatal nővértanuló lép és kérdezi Emilkét, hogy kér-e valamit Emilke és szomorkás mosollyal nézi Emilke messzeszálló tekintetét.