A nyári hőség ideje már elvonult a város körül.Esök áztatták a mezőket és zölden   csillogott minden.Az esték vidám nótáktól is hangosak voltak,csak a Sabat borított csendet a házak fölé,mikor az ablakokon imák hangjai szálltak a csillagos ég felé,a hold sugarain

     Jochanan börtönben sínylödőtt,mert hangos szavát az Asszony a palotában megelégelte és elérte Herodesnél bezárattatását.Így elcsendesült a városban a szóbeszéd a palota életéről,az emberek nem mertek szólni.

     Egy este vídám lakomát tartottak a palotában.A fáklyák és mécsesek vöröslő fénye bevilágította a zúgokat,az asztalt elborították az illatozó étkek,aranykancsókban párázott  mindenféle ital,a terem egy végén fuvolák sírtak,húrok pendültek és csengetyűk csendültek,dob pergett.Ürültek a kelyhek,nehéz szmirnai borok folytak,a férfiak szemei  csillogtak,amint a felszolgáló lányokra néztek.A nők gyakran nyalogatták szájuk szélét,  élesebb hangon kacagtak a férfiak tréfáin,a hangulat nem volt hűvösnek nevezhető. A  zene a dobok ritmusához símult,férfiak dúdoltak,nök vállai mozogtak a dobok ritmusára.  Herodes égő szemmel nézte nevelt lányát,akinek vörhenyes haja szinte egész testét eltakarta,a haj alól látszó bőrön színes fátylak omlottak alá.Herodes már egy kupával többet ivott a szokottnál.Az étel bő fűszerei égették ínyét és kívánta a hűs italt.Nem érezte,mennyir fejébe szállt az ital.Kezére támaszkodva az asztalon hajolt Nahia felé,úgy mondta fojtott hangon,táncolj Nahia,táncolj.Nahia elhúzta pisze kis orrát,alig észrevehetően intett nemet fején zuhogó hajával,ami a férfi kívánságát csak fokozta. Egy idő óta Nahia már tudta,hogy ő az úr nevelőapja felett.A király minden kívánságát  teljesítette és ahogy ránézett nem volt Nahia számára kétséges,mit szeretne.Már elég rég volt Nahia nő ahhoz,hogy biztos legyen a dolgában.

     A király letette a kelyhet,az aranyedény ékkövekkel kirakva,egy vagyon volt.Táncolj. Nahia,kérj amit akarsz,megadom,táncolj!A hang forró volt,parancsolás nélkül,kérő esdeklő,ahogy egy férfi kér,ha fázik és a tűz közelébe szeretne jutni.Táncolj és amit kérsz a tied!

     A zene halkan szűrödött,csak a dobok tompa ritmusa úszott az asztal felett.Nahia az anyjára nézett.Látta az asszony szemében az ital zavaros csillogását,a melegben arcán elkenődőtt festéket,afínom ráncokat szeme szögletében,ajkai körűl a mélyülő vonásokat és tudta,ha feláll,attól a pillanattól ő a királynő.

     Végignézett a termen,aztán lusta,lassú mozdúlattal állt fel, néhény lépést tett a zenészek felé,éles hangon kiáltott nekik.

     A zene elhallgatott.Néhány fejmozdulat,kézmozdulat Nahia háttal állt a királynak mikor felemelte a kezét és a dobok elkezdtek peregni.