Már nem számítot fiatalnak ,mikor bátyja után a trónra került.A hatalom  árnyékában és a kilátástalan helyzetben vakmerő volt a harcokban.Mások bátorságnak tartottá,pedig csak keserűség volt.Amikor testvére váratlanúl meghalt a hegyek közt leesvén lováról,szinte újongó öröm töltötte el.       Igazán nem volt rossz testvér,de ,hogy hatalomba léphetett,nagyfokban mérsékelte gyászát.

    Váratlan,de már régóta kívánt ajándékként sem bánta a báty halálát.Az özvegy,hogy részvétét fejezte ki,jelentőségteljesen szorította meg kezét.Amint feltekintett,Herodias szemében ígéretes fény villant és hangja is inkább búgó volt,mintsem fájdalomtól megtört.Látta az asszony rávillanó tekintetét és jóleső meleg futotta el.Az asszony telt,feszes formáit már régóta sóvár irígyen figyelte és most édes ráadásként fogta fel a nemvárt ajándékot.Alig várta az éjtszakát,és fejéről a hamvat lemosva illatos olajjal kenekezett,ruhájára sötét köpenyt kerített,hogy a palota asszonyi szárnyára ment a sötétség beálltakor.

      Amint belépett az asszony lakosztályába,rögtön észrevette,hogy várták.Az előkészitett étel,ital,gyümölcsök,a levegő illatos permetekkel beszórása nem a gyász jeleit mutatták.Köpenyét letéve az asszonyhoz lépett,térdét könnyedén meghajtva szólt,Úrnő,vigasztalni szeretnélek e nehéz órán,mely oly váratlanúl ért,de ígérem mindent megteszek,hogy vígaszodra legyek.

      Amint fejét felemelt,alig hítt a szemének.Az asszony mosolya,égő szemei és nyílt ajkai tele voltak ígérettel.Egy mozdulattal dobta hátra dús haját és  ahogy karjait emelte,köpeny lehullott.Ott állt az asszony a meztelen szépség dús forró pompájában,szinte ragyogott feszes húsa,ölének árnyékos dombja felett csak egy áttetszősemmiség lebbent.Herodes úgy rántotta le magáról az asszony mohó segítségével a ruhát,mintha viharos szél tépte volna testéről a kelmét.Az asszony rápillantott és halkan felnyögött örömében.Térdre esett a  férfi előtt,arcát ölére hajtotta és kezei húsba markoltak.Herodes kezei az asszony vállába markoltak,aztánszinte feltépte az asszonyt a földről,karjaiba kapta és az ágyra tette.Ráborult az asszonyra,csókolta,szívta illatát,karjai az asszony derekát csaknem elroppantották.A két test hullámzó birkozással egy testé fonódtak,lihegésük,önfeledt nyögése a férfinak és a nő apró sikolyai, dallamos kórusban szövődtek össze.Testük egyszerre rándúlt össze görcsbe és az asszony sikolya hirtelen akadt el,mig egy örökkévalóságnyi idő után    sóhajtva kezdett lélegezni újra.