Csak úgy ki van találva

Missicunak  egy kép.  A zöld fű és moha kiabál ameddig a szem ellát.A mélyedésekben itt-ott megcsillan kéken a víz,tükrözve az eget és néhol a felhőket..Keskeny sávban két-három méteres dombocskák kígyóznak a fák között.Nyírfák fehérbarna törzsei  amerre csak néz a szem,ritkássan egy-két égbeszökő fenyő,alacsonyabb fenyőbokrok. A nyírek  koronái égő aranyszinben,mint gyertyalángok ragyognak,a galyak sárgán lángoló karokkal integetnek az égre.A levelek hullanak a zöld fűre,csaknem lángbaborítják a földet is.Nyúl szalad füvön,majd leül,füleit felcsapva figyeli a tundra neszeit.Tisztáson messze koronás szarvasok habzsolják a mohos zuzmót,közben éberen figyelik a távoli bokrokat.Tudják,hogy ott veszélyek,a tundra tigrise kószál és a sutákat középre terelik  a tapasztaltabbak.Még fennjár a nap.de sugarai már bágyadt fénnyel kószálnak a fák  alján.Pihen a táj,élvezi a búcsuzó sugarakat.A felhők alja aranyban-bíborban ég.    Csupa gics,csak olyan mint a természet maga.Fúúúúúj,Gics.:::)))