Emilke elvan,mint befőtt az üvegben.Az őszi idő ködös függönyt akaszt az ablak elé,ajtónyitáskor hideg levegő robog végig a szobán.Az eső lógatja a lábát,gyakran le is rakja.A fák elszórták színes tűzruhájukat és kormos -fekete ágakkal fázossan merednek az égre.Nem szereti már Emilke,lábai,dereka érzi a zord jeleket.Kevés a fény,ez nem jó. A pohárban felcsillan a nyári nap,tüze is fellobog,de az éjtszakák hosszúak és csendesek.Hiába keresel az égen csillagokat,csak a felhőtakaró borul mindenre.     Betakar,de nem melegít.Végigrohan a szél az üres utcákon,az ablakon bekopognak  az eső hideg cseppjei.Az ősz is készül mindenütt aludni.

Emilke is bebújik a takaró alá,készül elpihenni.