Elmúltak a gondatlan évek,a 2 fillérért vet agyaggolyókkal a játék,a kapu alatt a házmester tiltakozása ellenére rajzolt ugrálóiskolás ugrálások,Emilke iskolába került.Az első nap én lettem a kedvence a tanitónéninek.
Elmúltak a gondatlan évek,a 2 fillérért vet agyaggolyókkal a játék,a kapu alatt a házmester tiltakozása ellenére rajzolt ugrálóiskolás ugrálások,Emilke iskolába került.Az első nap én lettem a kedvence a tanitónéninek.Az egész megnyitó alatt le nem vettem a szemem a fiatal,szóke tanítónéniről,aztán a megnyitó után felolvasták az osztálybeosztást.Emilke természetesen a másik osztályba került Ibolyanénihez,aki sovány,csontos,enyhén talán már őszülő-sötéthajú,szóval nem szőke.Emilke felháborodottan ment a nagymamához és kijelentette,hogy nem megy iskolába,haza akar menni.Miért?Miért?Mert Emilke a szép tanítónénihez akar menni,nem ahhoz a csúnyához. Hogy ez pedagógiai vagy nevelési hiba volt,nem tudom.Emilke a szép tanitónénihez átkerült,majd néhány nap után visszatették a csúnya tanítónénihez. Hát az osztályban nem Emilke volt a kedvenc és Emilke sem nagy lelkesedéssel járt iskolába.Nem volt egy ragyogó kezdet
Emilke iskolába megy
2008.08.21. 01:28 Emilke mesél
7 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://eskete-meskete.blog.hu/api/trackback/id/tr148313252
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
13022 2008.08.21. 06:08:05
De jó Neked, Emilke, hogy ilyen dolgokra emlékszel! Az én eszmélésem későbbre tehető, tán 8-9 éves koromra, mikoris a Tanítónőképzőből (persze, már rég nem volt az, de mindenki úgy hívta, vöröstéglás, kétemeletes, hosszú oldalszárnyú épület, titokzatos parkkal, kriptával a fák közt - húúú, de izgi, lehet,hogy csak légópince volt - a másodikon a kollégium - varázsszó, nem értettük, tehát minden félét beleképzeltünk - hűvös lehelletével ((természetesen oda tilos volt felmenni, de még az elsőre emeletre sem emlékszem, mi volt ott))hazafelé menet az árokban (!) gyalogolva a mellettem a járdán gyalogló gyermekkori szerelmem (sic!) lábát csapkodtam holmi vesszővel, hogyaszongya: szerecc, vagy nem szerecc? És akkor még nem is volt koedukált osztály!
Hmmmm 2008.08.21. 09:57:58
emlékszem az első tanítási napomra.
padtársammal nevetgéltünk óra alatt, mindkettőnket kiküldött a tanítónéni az osztályból.
szétültetés lett a vége.
emilke 2008.08.21. 12:28:15
Jaj de jó gyerekek voltunk mi,ugye?Emlékszem?Már nagyobb,majd majdnem felnőtt fejjel is oly sokszor mentem el az iskola mellett és gondoltam arra,hogy be kellen menni menézni a tanítónénit és bocsánatot kérni a rosszaságért.Aztán valahogy mindig elmaradt.Látjátok,most bocsánatot lérek a sok "csúnya"tanítónénitől minden "rossz"gyerek nevében is.
Hmmmm 2008.08.21. 12:45:04
relatív...
habár a poroszos módszerek - mit tudtuk, mi az - megtette olykor hatását.
sarokba állítás, körmös, koki, haj és fülhúzás...
intő végszükségben.
na jó, hatodiktól két ellenőrző könyvet használtam...
11378 2008.08.21. 12:46:51
Aha, szóval már akkor is a szőkék?:-)))
12890 2008.08.21. 15:31:55
hát, télleg nem jó kezdet:) kíváncsian várom a folytatást:))
13003 2008.08.21. 18:34:58
Jobb nem is gondolni rá.
Utolsó kommentek