Ha tudsz,nincs barátod.

    Mint írtam nagyanyám nevelt,csak hétvégi gyerek voltam.Anyámék a heti munka után vittek haza az egyetlen kis szobából álló lakásukba és vasárnap este már visszaadtak nagyanyámnak.Igazában sírás nélkül zajlottak a hétvégék,még olyan kicsi voltam,hogy mindenütt jól éreztem magamLangyos szombateste sétáltunk apámmal,Újpesten az Árpádúton.A Mária utca sarkán volt egy cukrászda.Ott kaptam egy melegfagylaltot.Így hívták a tölcséres tejszinhabot.Már az Árpádúton menve világított a mozi nagy neonbetüreklámja,kérdezgettem apámtól,hogy miaz.Őtürelmesen felelt,az APOLLO mozi.Emlékszem anagy piros betükre,felülről lefelé.Valahogy az apám elkezdte a betűket tanítani,így rövid idővel a reklámokból,címtáblákból olvastam.Játékul fakockákat kaptam,kéket arany betükkel és szavakat raktam össze.Nagyanyám az órát tanította.5 éves lehette,az ovodábanegyszer valamire ránézve elolvastam a szöveget.Felfedezték,hogy ismerem az órát is.Az ovónők sokszor produkáltatták a tudásom,társaim irigységére.Kilógtam a sorból.Nem jó.Nem szívesen játszottak velem,vékony kis nyápic voltam,a fiúk között gyenge,lányok között ügyetlen.Hamar megtapasztaltam,milyen másnak lenni.