… Még ifjú házas voltam, bár nem először, (Pszt, mással is megesett) és vasárnap délután ültem a fürdőkádban. Habfürdő a víz tetején, zöldalma és lustálkodás, mikor is minden pajzán gondolat nélkül, csak egyszerűen eszembe jutott, hogy megkérem az én kis szívemet, mosná már meg a hátam.

Jó volt a kádban feküdni. Gyerekkoromban víz melegedett mosófazékban a spóron, olyan ezüstszínű kissé vízkövesben és este a nagylavór, fehér zománcos, aztán később ónozott lemez aljú, olyan mint amit többen ismertek.

…. Na, mondom, szívem! És szívem jött. Nem vettem észre nagy lelkesedést, de el voltam foglalva a meleg víz, a habfürdő örömeivel, és csak tartottam a hátamat. Nem nyögdécseltem, a szívem kis kezű, nem nehéz asszonyka volt, félkézzel is feltudtam kapni. Vékony csontú, de kerek formájú, … Na, szóval fiatal házas voltam.

Másnap munkából mentem haza, asszony később, délután voltak órái, elkezdtem kaját készíteni. A piac az út másik oldalán, még Skála sem volt, csak kofák. Egy ugrás és zacskóban paprika, paradicsom, korabeli kutyakolbász 2,70 10 dkg. A kutya válogatott, nyersen megette, mi inkább főve meg lecsó hozzá, vagy mustár, szegedi cipó.

A nap elkerült a ház túlsó felére, az árnyék kezdte takargatni a piac standjait. A forgalom alábbhagyott, a villamosok lépcsőin már nem lógott senki. A kirakatok lámpaszemeikkel nézegették az aszfalt szürke foltos lapját, a cipőboltban cipők, a közért pultjain füstölt és füstöletlen finomságok, minden készült a vacsorához. Hűtőben felvágott, és minden jó, már csak az asszony hiányzott.

… Megjött.

Kis csomagocskát hozott, nekem ajándékot. Örültem, milyen kis aranyos az én ….

Kibontottam a csomagocskát. Egy szép, fehér, 70-80 cm hosszú habszivacs csík volt benne, a két végén valamilyen fogófélével, azzal lehetett a háton húzogatni.

Megköszöntem, felakasztottam a fürdőszobában.

A vacsora nem esett nagyon jól.

Mikor eljöttem, nem hoztam magammal, pedig én kaptam, az enyém volt.