….....és setétség vala....

és Emilke forgolódott, az a rohadt takaró, meg a lepedő is gyűrött volt.,....

és Emilke szólt, legyen világosság! Felkapcsolta a villanyt és elfáradva megpihent.

A sötétség pedig elkotródott a sarokba.

Így jó ez elsőre.

…....legyen mennyezet a víz között.....

és Emilke szemét kinyitva látá,

hogy feje felett mennyezet vala,

és Emilke szólt, legyen mennyezet is, ha már világosság vagyon.

Imigyen pedig el lett választva a mi lent vala, a fent levőtől.

És jó, hogy már fentebb és lentebb is van a világosság és setétség mellett.

És Emilke fáradtságát új fent pihente, a második lépés után.

…......gyűljenek egybe az ég alatt levő vizek ….

és Emilke sétálni kezdett a meleg homokon, de mert talpacskáját bökte a kavics,

füvet is akart a lába alá, meg gyümölcstermő fát a feje fölé.

És a világítókat felraká a napnak a Napot és éjnek a Holdat, meg csillagokat.

És étvágyat kapván a munkától, rántott halra, meg sertésbordára, gyorsan még mindenfélét is akart Emilke.

.És lőn

És ízlett a borda.

És kezdődött a baj. A bordával.

…...Valának pedig már fények és árnyak, vizek és egek és földek,

sőt Emilke valahogy nem akarta a bordát a kezeiből kiengedni

és Isten tudja, miért! Miért? Ki Tudja? Isten?

És teremtsünk Istent a mi képünkre és hasonmásunkra;

és uralkodjék Mindenekfelett, a Mindenható.

És Emilke leült a porba, a bordával elkezdett mindenféle

ákom-bákomot húzgálni, de nem ment.

Nézte innen, nézte onnan, így sem, úgy sem találta megfelelőnek.

És Emilke törte a fejét, a porban egyszerre csak egy nagy kérdőjelet látott.

Tényleg, milyen Istent is akarok, gondolkodott Emilke.

Elfáradt Emilke a nagy gondolkodásba, feje alá tette a bordát és

szundikálni kezdett a nagy gondolkodás közben.

Milyen Istent is kellene teremteni, és miből, mikor csak egy bordája van?

Álmodott valamit. Mintha a feje mellé ült volna valaki, aki elhessentette a

legyet az arcáról, míg szundikált, aki a napfény melegét ráterelte, hogy ne

fázzon alvás közben, aki a tenyerét a feje alá tette, hogy ne nyomja a föld.

Valakiről álmodott, aki inni adott szomjas álmában, aki kezével elűzte a

szelet, hogy ne fújja testét, valakiről álmodott

Emilke felriadt. Feltekintett.

És ott ült fejénél az Isten, körötte illatoztak a virágok, állatok pofájukat

felé fordítva álltak, míg az Isten csendesen aludt, csak keze volt Védőn Emilke felett-

És felült Emilke, az Isten mellé, vállát tartva az Ő barátja fejének alá

és el nem engedte azt a bordát.