…........Joli „németül” társalog... Igaz, hogy hülyeségeket, de már németül .....

…........Joli „németül” társalog... Igaz, hogy hülyeségeket, de már németül .....

Az öreg kocsiba ugrott, vizes palackokat, krumplit kellett hozni. Gyorsan átgurult a markecbe, fogta a kocsit és betolta a zöldséges részbe. Már évek óta járt az üzletbe vásárolni, így megszokta, hogy mindenki ismeri és üdvözlik egymást. Most mégis picinyt meglepődött, az elismerő pillantásokat nem tudta mire vélni. A eladónők, pénztáros lányok a szokottnál vidámabb és majdhogynem szemtelenül kíváncsi pillantásait nem tudta mire vélni, de végül is nem törődött vele.

Hazagurult, a parkolóba állt és felbandukolt. Jolinak adta a kulcsot, hogy szíveskedjen felhozni a dolgokat, csak úgy majdhogy magának dohogott. Megjegyezte, hogy nem tudja mi van ezekkel az üzletben, de alig bírnak magukkal és feltűnően bámulják.

Joli is mondta, hogy ő sem tudja, reggel tőle is kérdezték, hogy der Opa schläft noch? Ő mondta is, hogy nix Opa, er ist mein mein Mann!

Az öreg álla leesett. Kerekre nyílt szemmel bámult Jolira. Wie bitte, mein

Mann? Weißt Du, was Du hast gesagt?

Hát persze, nem a nagypapám, egy férfi, felelt Joli.

Egy férfi? Aha. Ez van a könyvben?

Igen! Ein Mann.Egy férfi

Persze. Ein Mann, egy férfi.

Csak mein Mann: „a férjem”

Micsoda? A férjem? És Joli pofátlanul röhögött. A fene ezt a német nyelvet!

Igen, hát ezért nézik az öreget röhögve.

Holnap majd megkérdezik: hast Du gut geschlafen, Akkor mit mondasz?

Mit? Hát azt, hogy Gut, seehr gúút és szemérmetlenül kacarászott..

Az öreg tanácstalanul nézett rá és valami csúnyát morgott.

Joli mellélépett és nevetve egy kis puszit nyomott a fülére.                   Szemtelen hangon nyafogta. Mejn man!.Csengőn nevetett.

De piszok egy kis dög, morgott az öreg

.

..