............Lilith, Dingir, Lilitu, Istar?

A sötét tömeg formátlanul kavargott. Látszani ugyan nem látszott semmi, hallani sem hallatszott semmi, de Valamit érezni lehetett. A sötét kavargás várt valamit. És egyszerre fény lett.

A fényben fekete szálak szálltak, csillogtak a szemek, fehéren ragyogtak a fogak és az orr pisze vége felett remegtek a szárnyak. A fehérlő fogak gyöngysorát dús piros száj keretezte és mindenfelé kerek formák ringottak, és a formák találkozásainál árnyékok, illatok ölelkeztek. A szemekben a föld barnája, a szén tüzes feketéje, az ég nevető kékje, a tavak mélyen sötétlő csillogása tükröződött, amint a fényt tükrözték vissza, a hajszálak a fekete mélységek és vöröslő lángok és sárga mezők színeit váltogatták és...

A gondolat egy pillanatra megállt, kinyújtotta a kezét, de az anyag, démoni erővel szökkent előre és kezdetét vette az örök kergetődzés, a birkózás, hol egyik, hol a másik került fölülre, a teremtő akarat, a formázó gondolat, a termő anyag, az alakot öltő szándék.

Szóval Ő volt. Lilith. Igen, Dingir, Lilitu, Istar és KI.LIL.I. Az éjszakai szél forró démona, a nappal szépsége, az álom ígérete, mind Ő volt

Igen, de akkor miért nem tartottad meg? Miért engedted, hogy Ádám , ..

Ugyan, szamár. Hát Ádám is én voltam, hiszen egyazon agyagból gyúrtam Ádámot is, Lilitut is. A magas hegyek feletti szelet gyúrtam hajába, mely mindig köröttem lobogott, Istar volt a nőiség Istennője és KI.LIL.I, a kurtizánok fejedelme, mind, mind, de mi a fenét magyarázok neked? Mondjak egy nevet? Rögtön megértesz mindent: ZSÓKA:

Igen, értelek

Megálltak. Csak úgy az üvegből kortyoltak kicsit és csendben bámulták a szaladó felhőket, a fények játékát és szimatoltak illatok után.

Igen, értelek, talán, mondta vírusos. Nekem is adtál a forrongásaidból, belém oltottál a vágyaidból, az álmaidból. És most?Micsoda majmok vagyunk, két vénség, az emlékekkel és a szerelemmel.

Mi elmúlunk csak a szerelem nem múlik el soha. Ezzel mi sem bírunk. Ennyi a mi mindentudásunk, a Te mindenhatóságod, majmok vagyunk.

Ez a szerelem.

De hát ez csak a kezdet volt. Mesélsz majd még?

Az Isten elnevette magát, azt hiszem, szívesen. Van még egy kicsi az üvegben?